Mi a fontos? : SEMMI

Egy nagyon megrendítő könyvről szóló értékelésemet is hoztam ma nektek amiről azt hiszem sosem fogok megfeledkezni ahogy az írónőről sem. (Éppen most olvasom a novelláskötetét, hamarosan arról is hozok véleménynyilvánítást)

Szerző: Janne Teller
Könyvcím: Semmi
Kiadó: Scolar
Kiadási év: 2016

Fülszöveg: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…

VÉLEMÉNYEM

Pierre Anthontól az egész könyv alatt irtóztam, de az elején még nem hittem, hogy az osztálytársai ekkora áldozatokat fognak hozni hogy megkeressék és bebizonyítsák: az életnek igenis van értelme.
A dolgok szerintem akkor kezdtek eldurvulni, amikor a spoiler - a temetőbe mentek kiásni a kistestvért - spoiler vége.
Onnantól már csak rosszabbodott a helyzet. Véleményem szerint ez a könyv azért hagy némi kivetnivalót maga után, de mégis megragadott, és gondolkodásra késztetett. Nem tudtam betelni az olvasással, egészen míg a végére nem értem. Agnes nagyon unszimpatikus volt, jobban örültem volna ha más gyerek szemszögéből láthatom a történteket vagy akár szemléletváltások is lettek volna, két három ember szempontjából leírva a sztorit.
Kíváncsi vagyok miért nem jött rá erre az egészre senki, miért nem gyanakodtak a szülők, miért nem szóltak a gyerekek?
Én életre szóló tragédiaként élném meg, ha spoiler - levágnák az ujjamat - spoiler vége, nem ugrálnék vidáman pár hét múlva, hogy "juhú, még pénzt is kapok érte"
Rengeteg kedvenc idézetet tudnék hozni, azonban csak egyet mutatok, talán mind közül a legfontosabbat számomra.

– Honnan tudjátok, hogy nekem nem ugyanazt jelenti-e a neonsárga biciklim, mint Sofie-nak a szüzessége?

ÉRTÉKELÉSEM 

8/10

Megható romantika: Zápor utca

Sziasztok!
Most sem tudom igazán, hogy mit írhatnék erről a csodálatos könyvről. Teljesen a hatása alá kerültem.

Szerző: Csendes Nóra
Könyvcím: Zápor utca
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2016

Fülszöveg:

Kockáztatnál ​a szerelemért? Két történet – két tizennyolc éves lányról. Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami. Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat. Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között? Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell. Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül. Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével? A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője. Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton? Kövesd a szíved!

VÉLEMÉNYEM

Minimális spoilert kaptam a könyvről, ami az volt, hogy az egyik párnak drasztikus története lesz. Magamban megtippeltem melyik esélytelen és hatalmas meglepetés volt, hogy nem épp úgy történtek  a dolgok ahogy én azt elképzeltem.
Szerettem Bogiék történetét is, de mégis Samu és Róza voltak azok, akik úgy igazán belopták magukat a szívembe. És akárhányszor a történet végére gondolok összeszorul a torkom.
Bogit kicsit gyerekesnek, Gergőt kicsit igazságtalannak tartottam, és valahogy nem tudtam átérezni az őket elválasztó helyzetet. Nem hiszem, hogy eléggé szerették egymást.
Megkedveltem a legtöbb szereplőt, ugyan egyesektől túl hamar "megváltunk".
A történet közepe tájékán már gyanítottam, hogy lesz átfedés a két történet között és serényen találgattam hogy vajon a nagymama, vagy Róza néni lesz a megfejtés. Végül jól tippeltem és szívfájdalmasan sajnálom a történteket.
Nem szoktam ilyet mondani, de a borító nem illet a tartalomhoz, a benne rejlő érzéseket nem adta vissza kicsit sem. Nekem semmitmondó volt.
Az írónőnek meg hatalmas pluszpont, ilyen fiatalon ilyet írni! :)

ÉRTÉKELÉSEM
7/10

Rémálom az idősek otthonában: Milo szerint a világ

Szerző: Virginia Macgregor

Könyvcím: Milo szerint a világ

Kiadó: Athaneum

Kiadási év: 2015

Fülszöveg:

A kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell adni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki – az illegálisan Angliába menekült, fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo belevág, hogy leleplezze az otthont igazgató Thornhill nővért… A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok fojtogatóvá válnak. Lassacskán azonban – ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát – feldereng a fény az alagút mélyén…

VÉLEMÉNYEM

Nagyon megmelengette a szívemet ez a történet, és többet kaptam ezen a 392 oldalon, mint amennyit vártam. A könyvet azért tartottam érdemesnek az elolvasásra, mert kíváncsi voltam mennyire élethűen mutatja be Milo retinitis pigmentosáját amely egy különleges betegség, és azzal jár hogy a betegnek beszűkül a látóköre majd megvakul.
Azt azonban nem gondoltam, hogy ilyen sokrétű problémákat fog bemutatni az írónő: egy menekült élete, megcsalás, válás, "hova rakjam az idős nagyit" és ami abban az idősek otthonában ment: azt hiszem eltántorított az ötlettől hogy az én szüleimet valaha is hasonlóba tegyem be.
Minden karaktert a szívembe zártam, kivéve talán Thornhill nővért és a rendőrtisztet, ők tényleg annyira ellenszenvesek voltak hogy utáltam őket végig.
Minden idősnek megvolt a maga különös hóbortja és noha külön-külön nem volt róluk sok szó mégsem éreztem őket kidolgozatlan kartonpapírfigurának.
Összességében nagyon bejött, attól függetlenül hogy marha lassan olvastam.
Gyerek kezébe nem adnám szívesen. Egy 14-es karikát minimum tennék rá.

ÉRTÉKELÉSEM
8/10

Irodalmi finomságok és hangulathullámvasút: Nincsenapám, seanyám

Egy olyan könyv következik most, ami akkor is meg tudott nevettetni, amikor egyébként egy érzelmileg válságos időszakban voltam. Egy rokonom kórházba került és nagyon másra sem tudtam gondolni...azonban  megpróbáltam olvasni, méghozzá ezt a könyvet és - ha csak egy kis időre is - elfeledtette velem a félelmeim.

Szerző: Szabó Borbála

Könycím: Nincsenapám, seanyám

Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Kiadási év: 2016

Fülszöveg:

Ha ​egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúkból, és a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál.

A könyvet tehát el kell olvasnia mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb barátra és mókakomára találhatnak.
Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta.

Litkai Gergely

VÉLEMÉNYEM

Valószínűleg a legjobb könyvek közé tartozik, amit valaha olvastam. Szeretnék róla részletes véleménykifejtést adni, aztán lehet, hogy csak magasztalás lesz belőle :P
Először is a borítóval kezdeném. Távolról egy lány arcának látszik, és már bőven olvastam, mikor rájöttem hogy ez bizony a hatszor négy lépésnyi kis szoba, ahol főhősnőnk, Bori lakik. Nem tudom ki tervezte, de nagyon tehetséges grafikus az illető.
A fülszöveg sem rossz, de Litkai Gergelynek igaza van: a belsejében egy még tehetségesebb író ad nekünk egy megfoghatatlan, csodálatos élményt.
Imádtam, ahogy a történetszálak egymásba fonódnak. Ahogy a matekfelelet történetében is másik helyszínre csöppenünk és mikor vége vissza a szobába majd a legvégén a feleletbe. Kicsit oda kellett figyelni, de nem zavart be, annyira nehéz nem volt követni a cselekvést.
Jómagam nem vallom magamat a magyar irodalom szerelmesének, de a kötet arra sarkallt, hogy ma már Kosztolányi verseket olvasgattam és rájöttem hogy mennyire nem jól ragadják meg a költőket az általános iskolai tananyagban: az érdekes, valódi érzéseket kiváltó írások soha nem kerülnek bele a tankönyvekbe, a diák pedig azt gondolhatja, hogy Petőfi egyenlő a Nemzeti Dallal és Anyám tyúkjával, egyébként el is lehet felejteni. Pedig nem. Az igazán jó versek ott lapulnak az "összes költeményei" válogatásokban, vagy jó barátunkon, az interneten is fellelhetjük őket.
Nagyon szellemes volt, ahogy a két neves író - Karinthy és Kosztolányi - macskaalakba bújva kalauzolja el főhősnőnket az ő fantáziájuk csodálatos világába.
Bori története megindító, és legszívesebben én is törni zúzni tudtam volna azoknak az igazságtalanságoknak a láttán, amiket vele szemben követtek el, azonban néha túlontúl életuntnak látszott. Igazán sikerült elkapni az "átlag tinédzser nem átlagos gondokkal" karaktert, talán ezért zavart kicsit. :P
Nagyon tetszett úgy összességében, főleg amikor az őszinték és becsületesek városában és a magyarórán ülhettem, de melegen ajánlom mindenkinek az igazmondó széket, aki úgy gondolja átveri az embereket.
Szabó Borbála megérdemli, hogy a kedvenc íróim közé fogadjam, és remélem még sok hasonló könyvet tarthatok majd a kezemben, amit ő írt.

ÉRTÉKELÉSEM
10/10* (lenne 11 is, csak nem lehet...na, adjunk neki egy csillagot is :p)

Kerekesszék, road movie, családi titkok: Szabadlábon

Sziasztok! :)

Nemrég értem haza egy kirándulásból ahol szabadidőmben bizony-bizony olvastam, és egy vaskosabb kötetet vittem magammal, ami nem más, mint a Szabadlábon, egy kerekesszékes srác, Dani története.

Szerző: Mészöly Ágnes
Könyvcím: Szabadlábon
Alcím: Road movie kerekesszékben
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadási év: 2016

Fülszöveg:

Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi.
Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.

VÉLEMÉNYEM

Kevés olyan könyvet olvastam, ami ennyire leplezetlenül beszél a mozgássértültek témájáról. Sőt, azt hiszem eggyel sem találkoztam...ezidáig.
A könyv bemutatja Dani mindennapjait, barátait, és kicsit a múltjába is visszatekinthetünk. Megismerhetjük az engedékenynek még véletlenül sem nevezhető édesanyját, Győri Ildikót, aki előre megtervezett mindent Dani életében.
Egy véletlen folytán Dani ezidáig ismeretlen édesapja Messenger üzenetet küld a fiának, aki egy hirtelen felindulás hatására - hiszen egész életében hazugságok hálójában volt kénytelen élni - repülőjegyet vásárol Münchenbe, hogy meglátogassa apját.
Azonban a kaland nem úgy sikerül, ahogy tervezte, és végül úgy dönt, folytatja az útját: eljut kedvenc focicsapata, a Barcelona egyik mérkőzésére.
Noha sok-sok kerülő árán ugyan, de szép lassan elindul célja felé.
Akárhogy is, a könyv kellően keserű és realista, azonban rengeteg olyan karaktert soroltat fel, akik bemutatják: a világ tele van jó emberekkel.
Én talán teljesen egészséges állapotban sem indultam volna neki ennek az útnak, habár többször eljátszottam a gondolattal.
Minden esetre nagyon tanulságos, szívet melengető történetnek tartom. Mindenkinek el kéne olvasnia, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

ÉRTÉKELÉSEM
10/10

Elfogadás, megértés, játékok: Kamarambó, a Senki Fia

Ezt a könyvecskét annak idején a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kaptam, amikor a Janikovszky Éva Meseíró Pályázatra küldtem be munkámat. A hely amúgy önmagában is csodálatos, ez pedig egy kedves emlék onnan. Emlékszem a hazafelé tartó három órás út alatt ki is olvastam.

Szerző: Horváth Péter
Könyvcím: Kamarambó, a Senki Fia
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadási év: 2008

Fülszöveg:

Nagy az izgalom a gyerekszoba régi, ütött-kopott játékai között: hamarosan megszületik a Herceg, és kedvenc játékot választ magának. Vajon melyikük lesz a szerencsés? Az autó nélküli autóversenyző? A sítalpas majom? A törött lábú gipszkatona vagy a hatalommániás keljfeljancsi? A szőke és kissé felszínes Szalvéta kislány? Talán a tüzesvérű Néger Baba? A játékok elszántak, a harctól sem riadnak vissza a siker érdekében. Csak egyvalaki akad közöttük, aki nem vesz részt a csatározásban: Kamarambó, a posztóbaba. Ő inkább azt szeretné kideríteni, miért született a világra. Úgy tűnik, a válasz a gyerekszoba falain túl vár rá, valahol a padláson, vagy még magasabban…

VÉLEMÉNYEM

Varázslatos mesének tartottam akkor is, most is. Tipikusan olyan könyv, ami egy kisgyereknek is olvasható ugyan (bár nem biztos hogy élvezni fogja) de a nagyoknak is legalább olyan tanulsággal szolgál. Több felnőttvicc volt benne, habár olyan rejtett formában, hogy csak a tüzetes szemlélődőnek tűnik fel a dolog. Leginkább A kis herceg-hez tudnám hasonlítani műfajilag és tartalmilag. Kicsit kifacsart, nagyon új és egyedi. Kamarambó volt a legtisztább karakter, és tényleg tanulságos volt ez a "játékháború" úgymond, és az ember komolyan elgondolkozik, hogy vajon mi is ilyen kicsinyes dolgok miatt harcolunk? Mindkét csoport jónak tartotta magát és lényegében egyikük sem volt az.

ÉRTÉKELÉSEM
10/8

Kísértetek, félelem, nyomozás: A sikító lépcső esete

Sziasztok!

Régen írtam már, ennek az az oka, hogy jelenleg újraolvastam, és úgy döntöttem nem írok új bejegyzést arról, amiről már megtettem, de újra itt vagyok egy fantasztikus könyvvel:

Szerző: Jonathan Stroud
Könyvcím: A sikító lépcső esete
Kiadó: Animus
Kiadási év: 2014
Sorozat: Lockwood és Tsa.

Fülszöveg: 

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…

Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.

Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

VÉLEMÉNYEM

A Sikító lépcső esete egy olyan történet, amiben keveredik a reneszánsz, az ifjúsági irodalom és a krimi. Mindezt összevetve egy remek történetet kapunk, kidolgozott karakterekkel, élvezhető és lezárt – ugyanakkor részint elvarratlan – cselekménnyel. Noha a történet elbeszélője főhősnőnk, Lucy, aki az első szám első személy és harmadik személy közötti különös egyveleggel írja le a történetet a többi szereplőt is megismerhetjük, még akkor is ha egyesek kicsit túlzottan titokzatosak. Jól észrevehető a Lucy és Lockwood közötti kibontakozó romantikus pillanatok (amiből a következő kötetekben talán többet is kaphatunk), amik még pont nem mennek a történet rovására. George pedig egy olyan karakter, aki olyan esetlen, hogy már nemcsak megmosolyogja, hanem meg is szánja az ember c:

Az alaptörténet Angliában játszódik, ahol már közel ötven éve ún. jelenések és Látogatók kísértik a polgárokat. Ezeknek a szellemeknek a felderítése és hatástalanítása azonban a gyerekek feladata, ugyanis a felnőttek már képtelenek érzékelni őket. Ezért aztán egész Anglia területén sok-sok vállalat és társulat létesül a kísértetek ellen. Közéjük tartozik a Lockwood és Tsa. is. Kicsi, népszerűtlen, sőt, nem is a megszokott módon üzemel: felnőtt felvigyázók nélkül indulnak a bevetésekre.

A szellemek elfogására rendes, sőt, akár hihető elméletet kapunk a könyv olvasásakor, azonban ezen a részen is rengeteg az elvarratlan szál és jómagam kíváncsian áhítozom több információra a Látogatók kilétéről, megjelenéséről, elfogásáról. Valamint ott van Lucy képessége is, ami megint csak újabb történetekre ösztökélheti az írót a továbbiakban.

Nagyon tetszett még a nyomozós szál is, főleg ami a végén kiderült. Lockwood ebben is titokzatost játszott, úgy, ahogyan a titkos szobájával, a házával és a szülei rejtélyes eltűnésével is. Minden esetre ettől a történettől még sok-sok meglepetést és izgalmat várok. Nem tudom ki hogy van vele, de az ilyen sorozatok első kötete szokott nálam mérvadó lenni. Itt bőven megugrotta a mércét, amit kaptam. A jellemzések és leírások olyan jók voltak, hogy én is bele tudtam képzelődni a helyzetbe, magamévá tettem sok képkockát. (és megriadva ugrottam fel, mikor olvasás közben benyitottak a szobába :P)

Viszont a címválasztás valahogy most nem jött be, nem épp passzol, noha az elem fontos része a történetnek.

ÉRTÉKELÉSEM

10/9,5

Mindenkinek megvan a tehetsége: 35 kiló remény

Szerző: Anna Gavalda
Könyvcím: 35 kiló remény
Kiadó: Magvető
Kiadási év: 2009
Fülszöveg:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…

Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

VÉLEMÉNYEM

Ez a könyv nagyon rövid történetet mesélt el, mégis sokat jelent a számomra. Nem igazán szoktam olyan könyvekre akadni, akik hasonló fiúkról szólnak mint a könyvben szereplő Grégoire. Olyan fiú ő, aki csak egyetlen dologhoz ért, ami nem más, mint a barkácsolás, szerelés. Az iskolai tanulmányai borzalmasak, másodjára bukik meg mikor kirúgják az iskolából. (persze a magatartás is közrejátszik)

Az egyetlen ember akiben megbízhat nem más mint a nagypapája, León apó, akit hasonló fából faragtak mint unokáját azzal a különbséggel, hogy a nagyapó a tanulásban is jeleskedett annak idején. A családi háttér sincs rendben azonban, Greg apja és anyja is rengeteget veszekednek, ezért aztán a nagyapó úgy dönt hogy ideje a fiút bentlakásos iskolába küldeni.

A történetet magát nem is mesélem tovább, aki szeretné olvassa el, nagyon rövid novella (?) és tényleg megható történet. Kicsit nekem rövid volt, kevés jellemzést pakoltak bele, sokkal inkább a történet maga az, amiért ajánlom.

ÉRTÉKELÉSEM: 8/10

Online és offline zaklatás: Massza

Ismételten köszöntök mindenkit! ;)

Mielőtt belekezdenék ebbe a bejegyzésbe fontos bejelentéssel tartozok nektek!
Létezik egy úgynevezett Top5Wednesday program, aminek a keretében minden Bloggert és videobloggert szeretettel várnak minden héten. Egyfajta állandó bejegyzés lenne ez a blog számára, minden héten jelentkeznék az adott témával. Így arra is sarkallnám magam hogy írjak írjak és ne hanyagoljam el a blogot. Az ötletet Wandamaci-nál láttam, (vagyis az ő Molyos profilján) majd Arwen, Nagy Dorka és Réta blogján is, akik nagyon szívesen látnak a magyarországi mozgalomban ^^
A programról bővebben itt olvashattok, ma már jövök is az első poszttal! :)

Na de hogy most már tényleg a bejegyzéssel foglalkozzak, ez alkalommal egy nagyon sokkoló könyvet kaptam kézbe, aminek a ZAKLATÁS a témája. Mind a való életben, mind online.

Könyvcím: Massza

Szerző: Kalapos Éva
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadási év: 2016
Fülszöveg: Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.

Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a kontroll.
Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy.
A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk!

VÉLEMÉNYEM

Nos, nem is igazán tudok véleményt nyilvánítani. Azért megpróbálok. A történet egy teljesen átlagos srácról szól, főleg első ránézésre. Vannak szülei, egy testvére, két barátja, a jegyei átlagosak. Nem sokáig gondoljuk így, ugyanis Patrik egy színésztehetség.
Ezért aztán nem csoda, hogy jelentkezik a helyi diák színjátszókör előválogatójára, ahol hatalmas sikert arat :)
Azonban a helyi "kigyúrt izomagy" csapat rászáll, ugyanis Dina, a legszebb lány az osztályban megtetszik neki, sőt, Dinának is tetszik a fiú. Végül elkezdik zaklatni.

Hosszú folyamat ez. Először csak az ebédpénzét szedik el a kajájával. Azonban ez is épp elég ahhoz, hogy a fiú ne egyen rendesen egész nap és már hallucinációi legyenek. Ez viszont pont jól jön a darabhoz, amit játszanak, a Frankenstein-hez

Később ez a fajta zaklatás megszűnik, és online eszközökhöz folyamodnak. Szörnyű érzés lehet mindezt átélni, pláne egy olyan gyereknek, mint Patrik. A szülei rendkívül irritálóak voltak, nagyon nem jól kezelték a helyzetet, végig haragudtam rájuk.

A könyv nyelvezetére többen panaszkodtak, bevallom kicsit engem is zavart, de így volt hiteles. Tényleg olyan volt, amilyennek lennie kellett. Talán egy kicsit bővebb lére ereszthették volna a történetet, kicsit jobban kifejthették volna mi miért történt.

A kedvenc karakterem mégis Klau volt. Jobban hasonlított rám, mint bárki más.

A könyv végén található tanácsok hasznosak voltak, de kicsit unalmasnak tartottam őket. Mégis kellettek.

ÉRTÉKELÉSEM
10/8

Lada, oroszok, elfogadás: Csikk

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben egy hatalmas fogadott kedvencet fogok nektek bemutatni, aminek (ahogy fent is olvashattátok) Csikk a címe.

Könyvcím: Csikk

Szerző: Wolfganf Herrndorf

Kiadó: Scolar

Kiadási év: 2010

Fülszöveg: 2010 ​Berlin. Maik Klingenberg, a tizennégy éves kamasz éli az ilyen korú srácok unalmas mindennapjait. Egy berlini gimnázium tanulója, családi élete a megszokottan zűrös: anyja alkoholista, a csőd előtt álló ingatlanos apja szeretőt tart, Maik reménytelenül szerelmes Tatjana nevű szerb származású osztálytársnőjébe. Magányos, érzékeny, okos, szentimentális, ám a gyakorlati életben tökéletesen tapasztalatlan és kissé gyáva. Eljön a vakáció ideje, de Maik nem mehet nyaralni, két hétre egyedül marad a város szélén álló nagy házban, anyja újabb elvonókúrán, apja a titkárnőjével vidéken „dolgozik”. Ekkor jelenik meg a ház előtt egy lopott autóval Csikk becenevű osztálytársa, aki eredetileg az Andrej Csicsacsov nevet viseli. A két srác gyorsan összebarátkozik, és a meglovasított trogya Ladával, nagyjából tisztán az unalom leküzdése ellen, elindulnak a nagy utazásra, Csikk rokonaihoz, Havasalföldre. Hogy nem jutnak el oda, az természetes… A regény, amolyan kettős nevelődési regény, másrészt epikus road movie, a Kelet-Németországon át vezető kalandozás története, Maik egyes szám első személyű narrációjában előadva.

A német kritika előszeretettel nevezte az új Zabhegyezőnek a regényt, nem egészen alaptalanul. Kamaszromantika, tapasztalatlan gyerekek kalandjai, az otthontalanság érzése a felnőttek világában, mint Salinger egykori sikerkönyvében. Kallódó fiatalok a szellemesen és ötletesen bonyolított cselekményben, könnyű kézzel, de nem felületesen megírva.

VÉLEMÉNYEM

Hogy miért? A történet két gyerek kalandos nyári utazását mutatja be Németországban. Egyikük Maik Klingenberg. Maik, a senki, Maik, aki halálosan szerelmes a legnépszerűbb lányba az osztályban, Maik, akit senki nem vesz észre és még arra a szülinapi bulira sem hívják meg, ahova egyébként az összes osztálytársa hivatalos. Az apja eladósodás szélén álló ingatlanügynök, az anyja súlyos alkoholista.

Másik alanyunk, Andrej Csicsacsov, vagy rövidebben: Csikk. A gyerek, aki úgy néz ki, mint egy csöves, és a héten minimum két nap iszákosan jön iskolába. Csikk, akinek a bátyja már többször ült börtönben, és gyakran belekeverte őt is a bűnbe.

Nos igen, itt van ez a két diák, akik a nyári szünetben hatalmas elhatározásra jutnak: elmennek Havasalföldre, méghozzá egy lopott Lada segítségével. :D Rengeteg kalandot megélnek együtt, és tényleg órákig tudnék regélni arról, hogy ők ketten mi mindent vittek véghez (meg hogy milyen szívesen lettem volna valamelyikük helyében).

Csodálatos történet volt, hatalmas pofán vágást kaphattam felőle így is, hogy tényleg vannak olyan osztálytársaim is akiknek nem tulajdonítok nagyobb figyelmet, pedig lehet pont ott kellene segítenem, vagy ő viszont szeretne velem ismerkedni, mert nem akar egyedül lenni és senkinek érezni magát. Másrészről a szülőknek ad leckét a kötet, csupa rossz szülőpélda van felvezetve mindkét oldalról.

Isáról szeretnék még néhány szót ejteni. Nagyon megfogott a karaktere a két főszereplőnk mellett, és szerettem volna kicsit többet megtudni a háttérsztorijáról és hogy végeredményben hogy került a szeméttelepre, mikor értelmes, okos, talpraesett lányként volt feltüntetve.  Kicsit több jöhetett volna belőle és Maikból, de az író a fantáziánkra bízta a végkifejletet ilyen módon. :)

A bíróságon nagyon izgultam értük, nem volt tiszta előttem pontosan mi fog történni velük, és valljuk be, Csikknek nem is végződött olyan fenomenálisan a kaland. :/

Az anyuka karakterét emelném még ki, mint olyan. Az alkesz szereplők általában ingerlékenyek, vagy olyanok, akik nem tudnak nagyon semmit az őket körülvevő világukról… nos, Maik anyja nem ilyen alkesz volt. Sokkal inkább tűnt úgy néha, mintha az apa lenne az, aki már pár sört legurított a nap
folyamán.

Alapvetően szuper könyv, ezért bátran mondhatom, hogy:

ÉRTÉKELÉSEM

10/10 :)

Még néhány idézetet emelnék ki:

Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.

Soha nem tudom hogy kell ezekkel az emberekkel szót érteni. Kertészként dolgozott nálunk régebben egy indiai fickó, de aztán anyagi okokból le kellett mondani, és vele is ugyanez volt a helyzet. Kínos. Teljesen normális emberekként kezelem őket, de ők úgy viselkednek, mint az alkalmazottak, akik arra vannak, hogy eltakarítsák a szart, és tényleg pont erre vannak, de én azért mégiscsak tizennégy éves vagyok. A szülőknek nincs ezzel gondjuk, és ha ők itt vannak, nekem sincs gondom velük. De ha kettesben maradok a vietnami csajjal, úgy érzem magam, mint Hitler. Majdnem kitépem a porrongyot a kezéből, hogy nekiálljak törölgetni. 

Sorozatokra kattanva: Tündérkönyv

Sziasztok!

Megint kicsit elmaradoztam és szerintem szokásommá fog válni, hogy csak hónaponta írok, de akkor többet. :)
Igazából rá kellett jönnöm, hogy ezeket a véleményeket nagyon jó visszaolvasnom, azt hiszem ezt a blogot is csak magamnak vezetem :o
Na de lássuk a mai nap egyik nyertesét, ami nem más, mint a Balszerencsés tündérmese harmadik kötete, a Tündérkönyv! :D
Ilyenkor régebb óta vezetett blogok szoktak csatolni korábbi cikkeket a sorozat előző részeiről, de sajnos nekem még ez a lehetőség nem adatott meg.
Erről jut még eszembe: azt hiszem hamarosan újabb design fog előkerülni a tarsolyomból, meguntam ezt is, pedig nem volt olyan csúnya.

Szerző: Chanda Hahn

Könyvcím: Tündérkönyv

Sorozat: Balszerencsés tündérmese

Kiadó: Maxim

Kiadási év: 2016

Fülszöveg: A 16 éves Mina Grime rendületlenül küzd a családját sújtó átok ellen, és próbál pontot tenni a kalandos mesék végére, de úgy tűnik, belefáradt. Úgy dönt, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a küldetéseket, amiket a Történet kitalál számára. Ám egy hirtelen tragédia mindent megváltoztat. Mina rájön, hogy nem kerülheti el sorsát.Épp próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja Minát. Így a lánynak nincs más választása, mint az, hogy minden veszélyt vállalva engedelmeskedik. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét. Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt. De ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor valami igazán értékes dolgot ellopnak Minától, magának kell küzdenie a mesebeli gonoszok legerősebbjeivel. És eközben olyan döntéseket kell meghoznia, amik a szerelmét és az életét is veszélybe sodorhatják.

Véleményem:

Ez a könyv az előző kettőhöz képest sokkal jobb volt, kellemes csalódás ért olvasás közben, jobban ki voltak benne dolgozva a történetek, veszélyesebb helyzetekbe kerültek, valamint Mina is okosabb, értelmesebb lett, érettebbé vált a feladatokra. 

Sel karaktere nagyon tetszett, az önfeláldozó sellő, aki a végsőkig segíti a főhőst akkor is, ha tudja hogy mindenképp meg fog halni.

Nagyon szép jelenetek voltak benne, sok leírással, ami tetszett, főleg Tündérföldön. Kicsit új megközelítést kaptak a mesebeli karakterek, kicsit újított az írónő a klasszikusból.

Jared és Teague története pedig egy kicsit az én szívembe is belemart, olyan csattanó volt a kötet végén, hogy azt már alig lehet kivárni.

Pedig valószínűleg sokat kell még várni a következő rész megjelenéséig, a kiadó nem túl gyors de nem is olyan lassú ilyen téren.

A Stilskinek kifejezetten tetszettek, furcsa hangulatot teremtettek az eseményszálon.

Tetszett az is, hogy a könyv végén a filmet is "Tündérkönyvnek" hívják, egészen jót mosolyogtam rajta.

Sok mindent kiderült ebből a részből, de nem elég minden, még mindig vannak hatalmas kérdőjelek.

Nem mondom hogy rossz könyv volt, de sokkal jobbak is vannak a kategóriában.

Kicsit igazságtalannak tartom/tartottam a végét, kíváncsi leszek a fejleményekre.

Értékelésem: 6/10

Németek, Lebensborn, embertenyésztés: a MAX erről szól

Ezt a könyvet már elég régen el szerettem volna olvasni, ugyanis minden Magasfeszültség könyvet el szeretnék, de nem volt hiábavaló, én úgy érzem. :)
Nagyon megrendítő könyv, csak erősebb idegzetűeknek ajánlott, de azoknak meg különösképp.

Szerző: Sarah Cohen-Scali

Könyvcím: Max

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2015

Fülszöveg:„1936. ​április 19. Hamarosan éjfél. 
Azt akarom – ez eljövendő életem legelső vágya –, hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!”
Max, aki a történet során a szemünk előtt cseperedik fel, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint „ideális” édesanyját génjei és fizikai adottságai alapján választották ki a náci tudósok, csakúgy, mint az édesapját. Max azonban semmilyen kapcsolatot nem ápolhat szüleivel (anyjától is elválasztják abban a pillanatban, ahogy ez lehetséges), hiszen feladatuk mindössze annyi, hogy életet adjanak Németország új, „felsőbbrendű” gyermekének.
Közel 20 000 gyermek fogant és született meg e program során.
Sokkoló, mélyen elgondolkodtató történet, mely nevetésre készteti az olvasót a megrázó sorok között. Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján. Igazi Magasfeszültség!
Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Több tucat regény és novella szerzője, őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsági írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta, ezért megragadó, mégis könnyen érthető stílussal teszi „fogyaszthatóbbá” azt a nehéz témát, mely a korosztály számára elsősorban tankönyvekből ismerhető: a gyűlölet lehetséges forrásait, a politikai ideológiák veszélyeit és közös, európai történelmünk egyik legsötétebb időszakát.

VÉLEMÉNYEM:

Ennyire szívhez szóló könyvet talán még soha nem olvastam.
Először kifejezetten idegesített Konrad náci eszménye már a megszületése előtt is.
A későbbiekben ez felerősödött, majd elhalt végleg.
Kifejezetten jót tett neki a Lukassal való találkozás, ami tényleg sok meglepetést tartogatott. Sok kegyetlenség van itt leírva. Azt kívánom, hogy bárcsak hamis lenne. Hogy az egésznek egy fiktív világban kellene játszódnia… de nem, ez sajnos a valóság volt abban az időben.
Gyakran elgondolkoztam rajta, hogy mi lett volna velem abban az időben. Egy német, lengyel, esetleg zsidó lány helyébe képzeltem magamat, és végigjátszottam az esélyeimet.
Az írónőnek hatalmas gratulációm, hatalmasat alkotott. :)
Az a fénykép pedig pont a megfelelő pillanatban került napvilágra, bevallom, soha nem gondoltam volna előtte így a nőre.
A Lebensborn programról még annyit, hogy ezelőtt még csak futólag hallottam róla. Sokkal jobb volt így megismerni a dolgok rideg, kemény valóságát, mint esetleg egy történelemkönyvből.
Ma pedig az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit olvasok, azt hitte a „Bábel” az, Leiner Laurától (a könyvborítóból ítélte ezt meg, pedig nevetséges :'D) és nagy vonalakban fel kellett neki vázolnom a történetet. Később még egyszer megkérdezte, hogy mi volt a címe. :D azt hiszem ő is el akarja majd olvasni.
Annyit még, hogy a végszóban leírt szakirodalmaknak bizonyára utána fogok nézni, pedig ilyet még soha nem tettem. Ez a könyv megmaradt, szívet tépett, elindított valaminek az útján. Köszönöm.
Egyébként még annyit, hogy az írónőnek van még egy könyve, amit majd el szeretnék olvasni szintén, ugyanis annyira őszintén, kertelés nélkül ír, amit majdhogynem még nem tapasztaltam könyvekben.
Remélem még több könyv fog íródni a témában, akár a szerző tollából.

ÉRTÉKELÉSEM: 10/10

Különcség, elfogadás, szegénység: Magas cé és jobbhorog

Sziasztok!

Őszintén szólva már nagyon régen nem írtam bejegyzést, amit sajnálok is kicsit, de mostanában minden feltolódott, szinte levegőhöz alig jutottam a nagy hajtás közepette. Most sem mondhatom magamat időmilliomosnak, de talán azárt ezt a cikket még meg tudom írni :)

Nos, akkor azt is leszögezném, hogy a könyvet már hónapokkal ez előtt olvastam és nem is tudom, hogy megéri-e megírni ilyen időtávlatból ezt az értékelést. Általában akkor szoktam, amikor elolvastam. De az igazat megvallva nagyon elhanyagoltam már ezt a blogot, ideje újra belendülni.

Könyvcím: Magas cé és jobbhorog

Szerző: Arne Svingen

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2014

Fülszöveg Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.

Véleményem: Bart egy nagyon szerethető karakter akkor is, ha egy olyan házban él, ami tele van drogosokkal, a legjobb barátja egy olyan pasas, aki lop, csal és hazudik, és nincs hova tartoznia. Talán ezért szerettem meg a karakterét, nagyon olyan, mint én. Nem akar a körön kívül tartozni, de benne sem érzi magát otthon.
Boxol és operaénekes szeretne lenni. :)
Eredeti, és ez tetszik. Van a könyvben néhány hirtelen fordulat, és igazából néhány karakterre nagyon tudtam haragudni, mint pl. Adára és Bart anyjára, de a nagymama pedig egy olyan karakter volt, aki nagyon a szívemhez nőtt.
Végeredményben ez akár valós történet is lehetne. De az a jó, hogy a végén mindenki elnyeri a kijáró boldogságot. Nem, nem nevezném happy endnek, mert közel sem boldog befejezés, nem lesz kacsalábon forgó aranypalota a kerek erdő közepén csupa erdei állatkával, de mindenkinek egy kicsit jobb lesz. És így tökéletes. És akkor még a kedvenc idézetemet is szeretném kiírni belőle:

– Eltört az állkapcsom és egyebek. Hetekig nyomtam az ágyat a kórházban. De ott legalább ingyen van a drog. Varázslatos hely.

Értékelésem: 10/10 

Családi erőszak a háttérben: Minden dolgok könyve

Hello!

Ezen a bejegyzésen annyit gondolkoztam, amennyit soha nem szoktam. Talán erre is megvan az ok. Ez volt az első Magasfeszültség könyvem és el akarom olvasni az összeset. Következőre a Max van betervezve, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e megszereznem. De, akkor térjünk rá erre a csodára, amit még kedvenc könyvnek is bejelöltem Molyon.

Szerző: Guus Kuijer

Könyvcím: Minden dolgok könyve

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2014

Fülszöveg: Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Véleményem:

Ez a könyv sok szempontból újdonság volt a számomra. A szerzőtől sem olvastam még soha, amit nagyon sajnálok, van még mit bepótolnom. Egyébként holland írótól sem volt még alkalmam könyvet fogni a kezemben, de ezt is pipálhatom. 

A könyvtárból vettem ki, és most célirányosan ilyen karcsú, egy részes olvasmányt kerestem, hiszen újabban több ilyet fogtam ki, ami ilyen röviden-tömören fogalmazott meg kényes témákat (a Trevor is ilyen egyébként, az is tetszett).

Thomas nekem nagyon furcsa volt, ahhoz képest, hogy egy kilenc éves kisfiú, szerintem simán gondolkozik úgy, mint egy 13 éves. Igen, direkt kiemeltem a gondolkozik szót, ugyanis a mai fiatalságnak nincs igazán "érzéke" ehhez. (akinek nem inge, ne vegye magára)

Nagyon fájt a szívem az apa világnézetén, amit egy nagyon ideillő mondattal tudnék jellemezni: 

 ”Úgy bújik Isten széles háta mögé, mint egy gyáva gyerek – vélte Jézus.” 

Minden szempontból új volt, habár megsúgom nektek, engem nem (csak) a fülszöveg fogott meg, a benne rejtőző hatalmasan megírt történetet nem tükrözi. Elkezdtem olvasni a legelső oldalakat a könyvben, ami nem egy szokásos "x.y.-nak" szöveggel kezdődött, hanem egy kis háttértörténettel. És igen, itt döntöttem el, hogy ez KELL nekem.

Kedvencem Van Amersfoort néni volt, persze csak Thomas mellet. Ugyan nem derült ki, hogy a nő tényleg boszorkány-e, de titkon remélem, hogy igen.

A könyvecske szerintem pontosan elég volt, mind oldalszámban, mind történetben. Tényleg mindenkinek ajánlom. :)

Értékelés: 10/10

Balla Adrienn 2. - Dopping

Szerző: Szabó Tünde
Könyvcím: Balla Adrienn 2. - Dopping
Kiadó: Ciceró
Kiadási év: 2014
Fülszöveg: Adrienn azt hiszi, hogy a Janó-ügy lezárásával minden visszatér a rendes kerékvágásba, de súlyosan téved. Egyik nap Saci kéri a segítségét, akit azzal vádolnak meg, hogy doppingolt egy teniszbajnokság alatt, és Adrienn azon kapja magát, hogy a „tettest” keresi. A helyzet necces, mert a lány nyomában jár a volt barátja, és ő bárkit lezúz, akiről azt feltételezi, ártani akar Sacinak, és ott vannak a lány csapattársai is, akik előbb kerülnek képbe, mint kellene. Adott helyzetben nehéz eldönteni, ki, miért és tulajdonképpen mit is akar elérni…
Az újabb pendrive tartalma viszont csalódást okoz, és Adriennek fogalma sincs, mit kezdjen vele. Végül azonban sikerül megtalálni azt a bizonyos kilógó fonálvéget, kiderül, mit titkolt Balázs… csakhogy az a titok nem egyedül az övé.
Adrienn Zsidai Dóra ügyében sem adja fel a kutatást. Hamarosan feltűnik a fény az alagút végén, és hihetetlen dolgok derülnek ki a nőről.

Véleményem: Nos, erről a sorozatról csak annyit, hogy letehetetlen! És ezzel nem mondtam merészet. Ez a kötet még jobban tetszett, mint az első, és nem hiszem, hogy túl sok ideig fog tartani elolvasni a következő két kötetet (amit mellesleg ma már ki is kölcsönöztem a könyvtárból és itt csücsülnek a polcomon). Adrienn egyre merészebb dolgokba megy bele az igazáért cserébe. Én a helyében soha nem tettem volna eleget Saci kérésének, mert NEM és kész. A lány hazudott, becsapta, és fenyegetőzött is. Ki nem állhatom az ilyet. :(

Karesz nagyon jó fej még mindig, kell nekem is egy...nem tudjátok hol árulják? :D Amúgy Zsidai Dóráról meg még többet tudtunk meg, mint remélhettem volna, pedig meg sem jelent a könyvben. A kermapinos ügy is lezáródott majdnem teljes egészében még egy jó karaktert felvonultatva a színre. Bármi is lesz, Adrienn, én végigkísérlek! ;D

Értékelés: 9/10 (Saci miatt, sorry :<)

Ivan, az egyetlen

Könyvcím: Ivan, az egyetlen

Szerző: Katherine Applegate

Kiadási év: 2015

Kiadó: Maxim

Fülszöveg: Ivan ​​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket. 

Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.

Véleményem:

Nos, az Ivan, az egyetlen egy olyan könyv, ami teljesen megbabonázza és magával ragadja az embert. Minden sorát imádtam. Ivan teljesen belopta magát a szívembe Stellával és Bobbal együtt. Csodálatos történet egy gorilláról, akinek először meggyötörték a lelkét, aztán hosszú-hosszú időre egy förtelmes ketrecbe zártak. Hihetetlen, hogy ez egy igaz történeten alapul. A könyv elolvasására úgy került sor nálam, hogy egy helyettesítő tanító olvasta fel nekünk majdnem az egész könyvet nekünk és már akkor is a kezemben akartam tartani a kötetet. Nemrégiben előjegyeztettem a könyvtárban és nemsokára elolvashattam. Két nap alatt kivégeztem, szinte nem lehetett letenni.

(Innentől spoiler rész következik)

Titokban nagyon reméltem, hogy Stella nem fog meghalni... de mégis így lett. Nagyon sajnáltam őt, de mivel még nem nagyon ismertem a karakterét, azért valahogy el tudtam fogadni. :( Nagyon haragudtam Mack-re, amiért nem hívta ki idejében az állatorvost.

Amikor megtudtam, hogy mi volt Ivan múltjában, mélységes együttérzést tudtam mutatni iránta, amikor meghalt a testvére, amikor bezárták a ketrecébe, pedig azelőtt egy lakásban élhetett, mint egy ember, és szerették.

Sok szereplőnek különleges világmeglátása volt, úgy, mint pl. Julie-nak, vagy Bobnak, és nagyon tetszettek a karakterek...mind. Kicsit persze sajnáltam Mack-et, amikor elvitték az "állatkertjét", de tudtam, hogy már így is épp elég kínuk volt szegény állatoknak az évek során, különösen Ivannak.

Jókat mosolyogtam az én golyókon és tetszett a főgorillánk kétoldalú gondolkodásmódja:

A fiú ráköp az ablakomra. A lány odahajít egy marék kavicsot.
Néha örülök, hogy ott az üveg.
(…)
A gyerekek döngetik nyeszlett mellüket. Még több kavicsot dobálnak.
Néha azt kívánom, bárcsak ne lenne ott az üveg. (részlet a könyvből)

Köszönöm a történetet!

Értékelésem:  Egyértelműen 10/10

Balla Adrienn 1. - Az alibi

Könyvcím: Balla Adrienn 1. - Az alibi

Szerző: Szabó Tünde

Kiadási év: 2014

Kiadó: Ciceró

Fülszöveg: A cseppet sem átlagos természetű Adrienn, a Bébé tizenegyedikes diákja egy nap borítékot talál a küszöbön. A benne lapuló pendrive Adrienn osztálytársa, Balázs eltűnésének nyomozati anyagát tartalmazza, vagyis annak egy részét.

A helyes, de szemétkedésre hajlamos Balázs pár hónappal korábban lelépett otthonról, mindenki szerint azért, hogy megszabaduljon utált szüleitől.

Adrienn az újonnan felfedezett tények nyomába ered, miközben egyéb gondja is akad. Egyik este a parkban rajtakapja romantikus értelemben foglalt osztálytársát, Katát, a suli fenegyerekével, Janóval.

Másnap egy lány az évfolyamról megvádolja Janót, hogy leütötte és kirabolta, Adrienn viszont tudja, hogy ez képtelenség. Ki kell derítenie az igazságot, bár ellenségeinek száma egyre szaporodik.

Véleményem:

Nos, ez a könyv szerintem pontosan olyan, mint amilyennek egy "tini kriminek" lennie kell. Nem csurog a szerelemtől, nincsenek benne fölösleges karakterek, és végig fenntartja az olvasó figyelmét a történet iránt.

A kedvenc karaktereim Adrienn és Vica voltak, na meg persze Karesz is, de a két lány inkább. Hogy miért? Mert mindketten olyanok, mint én: Vica az öltözködési és zenei stílusával, Adrienn pedig a személyiségével ragadott el. Tisztára olyan, mintha a két lányt összegyúrva születtem volna én.

Benett sem volt semmi, amikor csak úgy hipp-hopp mindent meg bírt oldani, és ez a Krisztán dolog sem teljes nekem, szóval mindenképpen folytatom a sorozatot, hogy végére járjak ennek a bonyolult bűncselekménynek. Szerintem Kolozsvári valamit nagyon titkolgat előlünk.

Akiket utáltam, az a mindent kavaró Kata, aki egyszerre képes volt legalább 3 pasival mutatkozni egy év során, és a kis hazug Gyöngyi. Mindkettőt szívből gyűlölöm, utálom a kétszínű embereket.

Miután a könyv háromnegyedét elolvastam, nem nagyon akarózott a maradék részen is túltenni magamat, habár nem tudom, hogy ezt a rohanó sulis életem tette (ami egyébként nincs) vagy szimplán más sztorira vágytam, vagy a könyv volt itt egy kicsit vontatottabb, de megérte elolvasnom.

Értékelésem:  9,5/10