Németek, Lebensborn, embertenyésztés: a MAX erről szól

Ezt a könyvet már elég régen el szerettem volna olvasni, ugyanis minden Magasfeszültség könyvet el szeretnék, de nem volt hiábavaló, én úgy érzem. :)
Nagyon megrendítő könyv, csak erősebb idegzetűeknek ajánlott, de azoknak meg különösképp.

Szerző: Sarah Cohen-Scali

Könyvcím: Max

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2015

Fülszöveg:„1936. ​április 19. Hamarosan éjfél. 
Azt akarom – ez eljövendő életem legelső vágya –, hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!”
Max, aki a történet során a szemünk előtt cseperedik fel, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint „ideális” édesanyját génjei és fizikai adottságai alapján választották ki a náci tudósok, csakúgy, mint az édesapját. Max azonban semmilyen kapcsolatot nem ápolhat szüleivel (anyjától is elválasztják abban a pillanatban, ahogy ez lehetséges), hiszen feladatuk mindössze annyi, hogy életet adjanak Németország új, „felsőbbrendű” gyermekének.
Közel 20 000 gyermek fogant és született meg e program során.
Sokkoló, mélyen elgondolkodtató történet, mely nevetésre készteti az olvasót a megrázó sorok között. Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján. Igazi Magasfeszültség!
Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Több tucat regény és novella szerzője, őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsági írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta, ezért megragadó, mégis könnyen érthető stílussal teszi „fogyaszthatóbbá” azt a nehéz témát, mely a korosztály számára elsősorban tankönyvekből ismerhető: a gyűlölet lehetséges forrásait, a politikai ideológiák veszélyeit és közös, európai történelmünk egyik legsötétebb időszakát.

VÉLEMÉNYEM:

Ennyire szívhez szóló könyvet talán még soha nem olvastam.
Először kifejezetten idegesített Konrad náci eszménye már a megszületése előtt is.
A későbbiekben ez felerősödött, majd elhalt végleg.
Kifejezetten jót tett neki a Lukassal való találkozás, ami tényleg sok meglepetést tartogatott. Sok kegyetlenség van itt leírva. Azt kívánom, hogy bárcsak hamis lenne. Hogy az egésznek egy fiktív világban kellene játszódnia… de nem, ez sajnos a valóság volt abban az időben.
Gyakran elgondolkoztam rajta, hogy mi lett volna velem abban az időben. Egy német, lengyel, esetleg zsidó lány helyébe képzeltem magamat, és végigjátszottam az esélyeimet.
Az írónőnek hatalmas gratulációm, hatalmasat alkotott. :)
Az a fénykép pedig pont a megfelelő pillanatban került napvilágra, bevallom, soha nem gondoltam volna előtte így a nőre.
A Lebensborn programról még annyit, hogy ezelőtt még csak futólag hallottam róla. Sokkal jobb volt így megismerni a dolgok rideg, kemény valóságát, mint esetleg egy történelemkönyvből.
Ma pedig az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit olvasok, azt hitte a „Bábel” az, Leiner Laurától (a könyvborítóból ítélte ezt meg, pedig nevetséges :'D) és nagy vonalakban fel kellett neki vázolnom a történetet. Később még egyszer megkérdezte, hogy mi volt a címe. :D azt hiszem ő is el akarja majd olvasni.
Annyit még, hogy a végszóban leírt szakirodalmaknak bizonyára utána fogok nézni, pedig ilyet még soha nem tettem. Ez a könyv megmaradt, szívet tépett, elindított valaminek az útján. Köszönöm.
Egyébként még annyit, hogy az írónőnek van még egy könyve, amit majd el szeretnék olvasni szintén, ugyanis annyira őszintén, kertelés nélkül ír, amit majdhogynem még nem tapasztaltam könyvekben.
Remélem még több könyv fog íródni a témában, akár a szerző tollából.

ÉRTÉKELÉSEM: 10/10

Különcség, elfogadás, szegénység: Magas cé és jobbhorog

Sziasztok!

Őszintén szólva már nagyon régen nem írtam bejegyzést, amit sajnálok is kicsit, de mostanában minden feltolódott, szinte levegőhöz alig jutottam a nagy hajtás közepette. Most sem mondhatom magamat időmilliomosnak, de talán azárt ezt a cikket még meg tudom írni :)

Nos, akkor azt is leszögezném, hogy a könyvet már hónapokkal ez előtt olvastam és nem is tudom, hogy megéri-e megírni ilyen időtávlatból ezt az értékelést. Általában akkor szoktam, amikor elolvastam. De az igazat megvallva nagyon elhanyagoltam már ezt a blogot, ideje újra belendülni.

Könyvcím: Magas cé és jobbhorog

Szerző: Arne Svingen

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2014

Fülszöveg Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.

Véleményem: Bart egy nagyon szerethető karakter akkor is, ha egy olyan házban él, ami tele van drogosokkal, a legjobb barátja egy olyan pasas, aki lop, csal és hazudik, és nincs hova tartoznia. Talán ezért szerettem meg a karakterét, nagyon olyan, mint én. Nem akar a körön kívül tartozni, de benne sem érzi magát otthon.
Boxol és operaénekes szeretne lenni. :)
Eredeti, és ez tetszik. Van a könyvben néhány hirtelen fordulat, és igazából néhány karakterre nagyon tudtam haragudni, mint pl. Adára és Bart anyjára, de a nagymama pedig egy olyan karakter volt, aki nagyon a szívemhez nőtt.
Végeredményben ez akár valós történet is lehetne. De az a jó, hogy a végén mindenki elnyeri a kijáró boldogságot. Nem, nem nevezném happy endnek, mert közel sem boldog befejezés, nem lesz kacsalábon forgó aranypalota a kerek erdő közepén csupa erdei állatkával, de mindenkinek egy kicsit jobb lesz. És így tökéletes. És akkor még a kedvenc idézetemet is szeretném kiírni belőle:

– Eltört az állkapcsom és egyebek. Hetekig nyomtam az ágyat a kórházban. De ott legalább ingyen van a drog. Varázslatos hely.

Értékelésem: 10/10 

Családi erőszak a háttérben: Minden dolgok könyve

Hello!

Ezen a bejegyzésen annyit gondolkoztam, amennyit soha nem szoktam. Talán erre is megvan az ok. Ez volt az első Magasfeszültség könyvem és el akarom olvasni az összeset. Következőre a Max van betervezve, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e megszereznem. De, akkor térjünk rá erre a csodára, amit még kedvenc könyvnek is bejelöltem Molyon.

Szerző: Guus Kuijer

Könyvcím: Minden dolgok könyve

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2014

Fülszöveg: Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Véleményem:

Ez a könyv sok szempontból újdonság volt a számomra. A szerzőtől sem olvastam még soha, amit nagyon sajnálok, van még mit bepótolnom. Egyébként holland írótól sem volt még alkalmam könyvet fogni a kezemben, de ezt is pipálhatom. 

A könyvtárból vettem ki, és most célirányosan ilyen karcsú, egy részes olvasmányt kerestem, hiszen újabban több ilyet fogtam ki, ami ilyen röviden-tömören fogalmazott meg kényes témákat (a Trevor is ilyen egyébként, az is tetszett).

Thomas nekem nagyon furcsa volt, ahhoz képest, hogy egy kilenc éves kisfiú, szerintem simán gondolkozik úgy, mint egy 13 éves. Igen, direkt kiemeltem a gondolkozik szót, ugyanis a mai fiatalságnak nincs igazán "érzéke" ehhez. (akinek nem inge, ne vegye magára)

Nagyon fájt a szívem az apa világnézetén, amit egy nagyon ideillő mondattal tudnék jellemezni: 

 ”Úgy bújik Isten széles háta mögé, mint egy gyáva gyerek – vélte Jézus.” 

Minden szempontból új volt, habár megsúgom nektek, engem nem (csak) a fülszöveg fogott meg, a benne rejtőző hatalmasan megírt történetet nem tükrözi. Elkezdtem olvasni a legelső oldalakat a könyvben, ami nem egy szokásos "x.y.-nak" szöveggel kezdődött, hanem egy kis háttértörténettel. És igen, itt döntöttem el, hogy ez KELL nekem.

Kedvencem Van Amersfoort néni volt, persze csak Thomas mellet. Ugyan nem derült ki, hogy a nő tényleg boszorkány-e, de titkon remélem, hogy igen.

A könyvecske szerintem pontosan elég volt, mind oldalszámban, mind történetben. Tényleg mindenkinek ajánlom. :)

Értékelés: 10/10