Kerekesszék, road movie, családi titkok: Szabadlábon

Sziasztok! :)

Nemrég értem haza egy kirándulásból ahol szabadidőmben bizony-bizony olvastam, és egy vaskosabb kötetet vittem magammal, ami nem más, mint a Szabadlábon, egy kerekesszékes srác, Dani története.

Szerző: Mészöly Ágnes
Könyvcím: Szabadlábon
Alcím: Road movie kerekesszékben
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadási év: 2016

Fülszöveg:

Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi.
Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.

VÉLEMÉNYEM

Kevés olyan könyvet olvastam, ami ennyire leplezetlenül beszél a mozgássértültek témájáról. Sőt, azt hiszem eggyel sem találkoztam...ezidáig.
A könyv bemutatja Dani mindennapjait, barátait, és kicsit a múltjába is visszatekinthetünk. Megismerhetjük az engedékenynek még véletlenül sem nevezhető édesanyját, Győri Ildikót, aki előre megtervezett mindent Dani életében.
Egy véletlen folytán Dani ezidáig ismeretlen édesapja Messenger üzenetet küld a fiának, aki egy hirtelen felindulás hatására - hiszen egész életében hazugságok hálójában volt kénytelen élni - repülőjegyet vásárol Münchenbe, hogy meglátogassa apját.
Azonban a kaland nem úgy sikerül, ahogy tervezte, és végül úgy dönt, folytatja az útját: eljut kedvenc focicsapata, a Barcelona egyik mérkőzésére.
Noha sok-sok kerülő árán ugyan, de szép lassan elindul célja felé.
Akárhogy is, a könyv kellően keserű és realista, azonban rengeteg olyan karaktert soroltat fel, akik bemutatják: a világ tele van jó emberekkel.
Én talán teljesen egészséges állapotban sem indultam volna neki ennek az útnak, habár többször eljátszottam a gondolattal.
Minden esetre nagyon tanulságos, szívet melengető történetnek tartom. Mindenkinek el kéne olvasnia, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

ÉRTÉKELÉSEM
10/10

Függőségek, drog, igaz történetek: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Ilyen tanulmányokat mindig is szerettem olvasni, egyik pillanatban még a fülszöveggel szemezek, a másikban már az utolsó sorokat rágcsálom. Hopp, kiolvastam! :D

Ezzel is így jártam. Nem volt mindennapi, azt meg kell hagyni. Sok megrendítő történet volt benne, de olyanok is, amik szinte már mindennaposak. Jó, tudom, nem ez a megfelelő szó, de néhány történettel tényleg nap mint nap találkozhatunk az ismeretségünkben is.

Könyvcím: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Szerzők: Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadási év: 2013

Fülszöveg: Minden ​fiatal és minden szülő számára katartikus élmény, amikor valaki tizenévesen, először tűnik el egy hétvégi éjszakában. Nem végleg, csak reggelig. De vajon mi történik vele? Merre jár? Kikkel találkozik? Mibe keveredik? Drog? Játék? Alkohol? Szex? És mi lesz másnap, amikor előkerül? A két fiatal újságírónő Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia a tinédzserek életének rejtett világába ad betekintést Tudom, mit csinál a gyereked, szombat éjjel! című riportkönyvükben. A nagy vihart kavart Egyetemista lány támogatót keres és a Hölgy alkalmi kísérőt keres szerzőpárosa a városi éjszaka, a drogok, a függőségek, a fiatalkori játékszenvedély, a reggelig tartó partik világába enged betekintést, abba a világba, amelyben könnyű elveszni, és nehéz belőle kitalálni. Mitől lesz bulimiás vagy szexfüggő egy fiatal lány? Hogyan válnak értelmes fiatalok drogtámadás áldozatává? Hogyan tekintenek szüleikre, barátaikra? Hogyan használják a Facebookot, és mivel jár lájkfüggőségük? Sok fiatal magára ismerhet ebben a szókimondó, helyenként megrendítő könyvben, a szülők pedig megérthetik, micsoda veszélyek leselkednek minden tizenévesre, ebben a vad, illúziók nélküli, kegyetlen világban.

„Sok szülőtől hallottam a kérdést, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor be kell avatkozni, amikor cselekedni kell? A rengeteg tinivel folytatott beszélgetés komoly tanulságra vezetett rá. Nem beavatkozni kellene, hanem eleve figyelni rájuk, ismerni őket, mert akkor azonnal feltűnik a legapróbb változás is. Ha más a tekintete, ha tágabb, szűkebb a pupillája. (De ehhez a szemébe kell nézni.) Ha izzad a tenyere. (De ehhez meg kell érinteni.) Ha megváltozik az illata. (De ehhez közel kell hozzá menni.) Ha meghízik, ha lefogy. Ha nem tud aludni éjszaka. (De ehhez oda kell menni az ágyához és legalább akkor megkérdezni, milyen napja volt.) Ha ilyen a kapcsolat, akkor nem kell beavatkozni. Ha nem ilyen, akkor bizony már muszáj. És ha már muszáj, akkor gyakran már túl késő.”

VÉLEMÉNYEM

Azt hiszem ezt a könyvet felnőtteknek írták, hogy jobban odafigyeljenek a gyerekeikre. Nagyon olyan volt a hangvétel is, meg az egész leírás, de szerintem nem volt hiba elolvasnom gyerekfejjel. Már csak azért sem, mert az ilyenekből sokat tanulhat bármelyik korosztály. Az írónő(k) már az első fejezetben a legdurvább témával kezdtek, a szexuális függőséggel, és mintha a végére hagyták volna az "enyhébb" részeket. Nem azt mondom, hogy a vége már habos krémtorta lett volna, olyan fiatalokkal, akik egy nap 9:00 helyett 9:10-kor értek haza, de lényegesen könnyebben feldolgozható részek voltak azok. Mondjuk lehet csak azért, mert már azt hittük nagyobb szörnyűség nem is jöhet? :o

Szerencsére voltak olyan történetek is, amik boldogan végződtek (néhányuk elég bizarrul, pl amikor a 16 éves lány megszülte a gyereket és meg is tartották és nagyon boldog volt a babával) de akadtak jószerével visszafordíthatatlan következményekkel járó sztorik is.Sok elhagyatott, szerencsétlen gyerek volt a könyvben, habár én találtam hálátlanokat is jócskán. Néhány történetet elő tudok idézni a könyvből, jól beleégtek az elmémbe, de néhány dolog teljesen kimaradt. Tiszteletem a szerzőknek, nem lehetett egyszerű ennyi embert összegyűjteni, habár amikor egyet felkerestek, akkor rendszerint jött a többi is. Nekem viszont egy kicsit sablonosan mentek a történetek, név, bűn, következmény, megoldás (ha volt). Éppen ezért bármennyire gyorsan végeztem vele, nem volt minden rész olyan érdekes a számomra. A könyv végén vannak ellenpéldák, aztán egy pszichológussal folytatott beszélgetés (ez fontos volt, de nekem nem igazán jött át) és egy "rövidítés-tár" inkább szülőknek, mintsem gyerekeknek.

ÉRTÉKELÉSEM 10/7