Függőségek, drog, igaz történetek: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Ilyen tanulmányokat mindig is szerettem olvasni, egyik pillanatban még a fülszöveggel szemezek, a másikban már az utolsó sorokat rágcsálom. Hopp, kiolvastam! :D

Ezzel is így jártam. Nem volt mindennapi, azt meg kell hagyni. Sok megrendítő történet volt benne, de olyanok is, amik szinte már mindennaposak. Jó, tudom, nem ez a megfelelő szó, de néhány történettel tényleg nap mint nap találkozhatunk az ismeretségünkben is.

Könyvcím: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Szerzők: Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadási év: 2013

Fülszöveg: Minden ​fiatal és minden szülő számára katartikus élmény, amikor valaki tizenévesen, először tűnik el egy hétvégi éjszakában. Nem végleg, csak reggelig. De vajon mi történik vele? Merre jár? Kikkel találkozik? Mibe keveredik? Drog? Játék? Alkohol? Szex? És mi lesz másnap, amikor előkerül? A két fiatal újságírónő Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia a tinédzserek életének rejtett világába ad betekintést Tudom, mit csinál a gyereked, szombat éjjel! című riportkönyvükben. A nagy vihart kavart Egyetemista lány támogatót keres és a Hölgy alkalmi kísérőt keres szerzőpárosa a városi éjszaka, a drogok, a függőségek, a fiatalkori játékszenvedély, a reggelig tartó partik világába enged betekintést, abba a világba, amelyben könnyű elveszni, és nehéz belőle kitalálni. Mitől lesz bulimiás vagy szexfüggő egy fiatal lány? Hogyan válnak értelmes fiatalok drogtámadás áldozatává? Hogyan tekintenek szüleikre, barátaikra? Hogyan használják a Facebookot, és mivel jár lájkfüggőségük? Sok fiatal magára ismerhet ebben a szókimondó, helyenként megrendítő könyvben, a szülők pedig megérthetik, micsoda veszélyek leselkednek minden tizenévesre, ebben a vad, illúziók nélküli, kegyetlen világban.

„Sok szülőtől hallottam a kérdést, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor be kell avatkozni, amikor cselekedni kell? A rengeteg tinivel folytatott beszélgetés komoly tanulságra vezetett rá. Nem beavatkozni kellene, hanem eleve figyelni rájuk, ismerni őket, mert akkor azonnal feltűnik a legapróbb változás is. Ha más a tekintete, ha tágabb, szűkebb a pupillája. (De ehhez a szemébe kell nézni.) Ha izzad a tenyere. (De ehhez meg kell érinteni.) Ha megváltozik az illata. (De ehhez közel kell hozzá menni.) Ha meghízik, ha lefogy. Ha nem tud aludni éjszaka. (De ehhez oda kell menni az ágyához és legalább akkor megkérdezni, milyen napja volt.) Ha ilyen a kapcsolat, akkor nem kell beavatkozni. Ha nem ilyen, akkor bizony már muszáj. És ha már muszáj, akkor gyakran már túl késő.”

VÉLEMÉNYEM

Azt hiszem ezt a könyvet felnőtteknek írták, hogy jobban odafigyeljenek a gyerekeikre. Nagyon olyan volt a hangvétel is, meg az egész leírás, de szerintem nem volt hiba elolvasnom gyerekfejjel. Már csak azért sem, mert az ilyenekből sokat tanulhat bármelyik korosztály. Az írónő(k) már az első fejezetben a legdurvább témával kezdtek, a szexuális függőséggel, és mintha a végére hagyták volna az "enyhébb" részeket. Nem azt mondom, hogy a vége már habos krémtorta lett volna, olyan fiatalokkal, akik egy nap 9:00 helyett 9:10-kor értek haza, de lényegesen könnyebben feldolgozható részek voltak azok. Mondjuk lehet csak azért, mert már azt hittük nagyobb szörnyűség nem is jöhet? :o

Szerencsére voltak olyan történetek is, amik boldogan végződtek (néhányuk elég bizarrul, pl amikor a 16 éves lány megszülte a gyereket és meg is tartották és nagyon boldog volt a babával) de akadtak jószerével visszafordíthatatlan következményekkel járó sztorik is.Sok elhagyatott, szerencsétlen gyerek volt a könyvben, habár én találtam hálátlanokat is jócskán. Néhány történetet elő tudok idézni a könyvből, jól beleégtek az elmémbe, de néhány dolog teljesen kimaradt. Tiszteletem a szerzőknek, nem lehetett egyszerű ennyi embert összegyűjteni, habár amikor egyet felkerestek, akkor rendszerint jött a többi is. Nekem viszont egy kicsit sablonosan mentek a történetek, név, bűn, következmény, megoldás (ha volt). Éppen ezért bármennyire gyorsan végeztem vele, nem volt minden rész olyan érdekes a számomra. A könyv végén vannak ellenpéldák, aztán egy pszichológussal folytatott beszélgetés (ez fontos volt, de nekem nem igazán jött át) és egy "rövidítés-tár" inkább szülőknek, mintsem gyerekeknek.

ÉRTÉKELÉSEM 10/7

Németek, Lebensborn, embertenyésztés: a MAX erről szól

Ezt a könyvet már elég régen el szerettem volna olvasni, ugyanis minden Magasfeszültség könyvet el szeretnék, de nem volt hiábavaló, én úgy érzem. :)
Nagyon megrendítő könyv, csak erősebb idegzetűeknek ajánlott, de azoknak meg különösképp.

Szerző: Sarah Cohen-Scali

Könyvcím: Max

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2015

Fülszöveg:„1936. ​április 19. Hamarosan éjfél. 
Azt akarom – ez eljövendő életem legelső vágya –, hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!”
Max, aki a történet során a szemünk előtt cseperedik fel, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint „ideális” édesanyját génjei és fizikai adottságai alapján választották ki a náci tudósok, csakúgy, mint az édesapját. Max azonban semmilyen kapcsolatot nem ápolhat szüleivel (anyjától is elválasztják abban a pillanatban, ahogy ez lehetséges), hiszen feladatuk mindössze annyi, hogy életet adjanak Németország új, „felsőbbrendű” gyermekének.
Közel 20 000 gyermek fogant és született meg e program során.
Sokkoló, mélyen elgondolkodtató történet, mely nevetésre készteti az olvasót a megrázó sorok között. Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján. Igazi Magasfeszültség!
Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Több tucat regény és novella szerzője, őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsági írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta, ezért megragadó, mégis könnyen érthető stílussal teszi „fogyaszthatóbbá” azt a nehéz témát, mely a korosztály számára elsősorban tankönyvekből ismerhető: a gyűlölet lehetséges forrásait, a politikai ideológiák veszélyeit és közös, európai történelmünk egyik legsötétebb időszakát.

VÉLEMÉNYEM:

Ennyire szívhez szóló könyvet talán még soha nem olvastam.
Először kifejezetten idegesített Konrad náci eszménye már a megszületése előtt is.
A későbbiekben ez felerősödött, majd elhalt végleg.
Kifejezetten jót tett neki a Lukassal való találkozás, ami tényleg sok meglepetést tartogatott. Sok kegyetlenség van itt leírva. Azt kívánom, hogy bárcsak hamis lenne. Hogy az egésznek egy fiktív világban kellene játszódnia… de nem, ez sajnos a valóság volt abban az időben.
Gyakran elgondolkoztam rajta, hogy mi lett volna velem abban az időben. Egy német, lengyel, esetleg zsidó lány helyébe képzeltem magamat, és végigjátszottam az esélyeimet.
Az írónőnek hatalmas gratulációm, hatalmasat alkotott. :)
Az a fénykép pedig pont a megfelelő pillanatban került napvilágra, bevallom, soha nem gondoltam volna előtte így a nőre.
A Lebensborn programról még annyit, hogy ezelőtt még csak futólag hallottam róla. Sokkal jobb volt így megismerni a dolgok rideg, kemény valóságát, mint esetleg egy történelemkönyvből.
Ma pedig az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit olvasok, azt hitte a „Bábel” az, Leiner Laurától (a könyvborítóból ítélte ezt meg, pedig nevetséges :'D) és nagy vonalakban fel kellett neki vázolnom a történetet. Később még egyszer megkérdezte, hogy mi volt a címe. :D azt hiszem ő is el akarja majd olvasni.
Annyit még, hogy a végszóban leírt szakirodalmaknak bizonyára utána fogok nézni, pedig ilyet még soha nem tettem. Ez a könyv megmaradt, szívet tépett, elindított valaminek az útján. Köszönöm.
Egyébként még annyit, hogy az írónőnek van még egy könyve, amit majd el szeretnék olvasni szintén, ugyanis annyira őszintén, kertelés nélkül ír, amit majdhogynem még nem tapasztaltam könyvekben.
Remélem még több könyv fog íródni a témában, akár a szerző tollából.

ÉRTÉKELÉSEM: 10/10

Különcség, elfogadás, szegénység: Magas cé és jobbhorog

Sziasztok!

Őszintén szólva már nagyon régen nem írtam bejegyzést, amit sajnálok is kicsit, de mostanában minden feltolódott, szinte levegőhöz alig jutottam a nagy hajtás közepette. Most sem mondhatom magamat időmilliomosnak, de talán azárt ezt a cikket még meg tudom írni :)

Nos, akkor azt is leszögezném, hogy a könyvet már hónapokkal ez előtt olvastam és nem is tudom, hogy megéri-e megírni ilyen időtávlatból ezt az értékelést. Általában akkor szoktam, amikor elolvastam. De az igazat megvallva nagyon elhanyagoltam már ezt a blogot, ideje újra belendülni.

Könyvcím: Magas cé és jobbhorog

Szerző: Arne Svingen

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2014

Fülszöveg Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.

Véleményem: Bart egy nagyon szerethető karakter akkor is, ha egy olyan házban él, ami tele van drogosokkal, a legjobb barátja egy olyan pasas, aki lop, csal és hazudik, és nincs hova tartoznia. Talán ezért szerettem meg a karakterét, nagyon olyan, mint én. Nem akar a körön kívül tartozni, de benne sem érzi magát otthon.
Boxol és operaénekes szeretne lenni. :)
Eredeti, és ez tetszik. Van a könyvben néhány hirtelen fordulat, és igazából néhány karakterre nagyon tudtam haragudni, mint pl. Adára és Bart anyjára, de a nagymama pedig egy olyan karakter volt, aki nagyon a szívemhez nőtt.
Végeredményben ez akár valós történet is lehetne. De az a jó, hogy a végén mindenki elnyeri a kijáró boldogságot. Nem, nem nevezném happy endnek, mert közel sem boldog befejezés, nem lesz kacsalábon forgó aranypalota a kerek erdő közepén csupa erdei állatkával, de mindenkinek egy kicsit jobb lesz. És így tökéletes. És akkor még a kedvenc idézetemet is szeretném kiírni belőle:

– Eltört az állkapcsom és egyebek. Hetekig nyomtam az ágyat a kórházban. De ott legalább ingyen van a drog. Varázslatos hely.

Értékelésem: 10/10