Elfogadás, megértés, játékok: Kamarambó, a Senki Fia

Ezt a könyvecskét annak idején a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kaptam, amikor a Janikovszky Éva Meseíró Pályázatra küldtem be munkámat. A hely amúgy önmagában is csodálatos, ez pedig egy kedves emlék onnan. Emlékszem a hazafelé tartó három órás út alatt ki is olvastam.

Szerző: Horváth Péter
Könyvcím: Kamarambó, a Senki Fia
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadási év: 2008

Fülszöveg:

Nagy az izgalom a gyerekszoba régi, ütött-kopott játékai között: hamarosan megszületik a Herceg, és kedvenc játékot választ magának. Vajon melyikük lesz a szerencsés? Az autó nélküli autóversenyző? A sítalpas majom? A törött lábú gipszkatona vagy a hatalommániás keljfeljancsi? A szőke és kissé felszínes Szalvéta kislány? Talán a tüzesvérű Néger Baba? A játékok elszántak, a harctól sem riadnak vissza a siker érdekében. Csak egyvalaki akad közöttük, aki nem vesz részt a csatározásban: Kamarambó, a posztóbaba. Ő inkább azt szeretné kideríteni, miért született a világra. Úgy tűnik, a válasz a gyerekszoba falain túl vár rá, valahol a padláson, vagy még magasabban…

VÉLEMÉNYEM

Varázslatos mesének tartottam akkor is, most is. Tipikusan olyan könyv, ami egy kisgyereknek is olvasható ugyan (bár nem biztos hogy élvezni fogja) de a nagyoknak is legalább olyan tanulsággal szolgál. Több felnőttvicc volt benne, habár olyan rejtett formában, hogy csak a tüzetes szemlélődőnek tűnik fel a dolog. Leginkább A kis herceg-hez tudnám hasonlítani műfajilag és tartalmilag. Kicsit kifacsart, nagyon új és egyedi. Kamarambó volt a legtisztább karakter, és tényleg tanulságos volt ez a "játékháború" úgymond, és az ember komolyan elgondolkozik, hogy vajon mi is ilyen kicsinyes dolgok miatt harcolunk? Mindkét csoport jónak tartotta magát és lényegében egyikük sem volt az.

ÉRTÉKELÉSEM
10/8

Lovecraft 4: Rettenetes helyettes

Sziasztok! :D
Ma még egy bejegyzéssel gazdagítom a blogot, ezúttal egy sorozat jelenlegi utolsó kötetével.

Szerző: Charles Gilman

Könyvcím: Rettenetes helyettes

Kiadó: Ventus Libro

Kiadási év: 2016

Sorozat: Titkok a Lovecraft suliból 

Fülszöveg: A ​Titkok a Lovecraft suliból hátborzongató sorozat egy kísértetjárta általános iskoláról, ahol szörnyek barangolnak a termekben, titokzatos fény dereng az ajtók mögött, és különös átváltozások zajlanak a szemünk előtt.

A hetedikes Robert Arthur csak egy dolgot akar: beilleszkedni az új iskolában. Ám a hely zsúfolva van szellemekkel és természetfeletti lényekkel. Mit tehet egy diák ilyenkor? Kérjen segítséget a tanároktól? Néhányan közülük álruhás szörnyetegek! Vagy keressen az osztálytársai között valakit, akiben megbízhat? Közülük is sokan átváltoznak! Ha Robertnek és barátainak sikerülne kiderítenie az igazságot a Lovecraft Általános Iskola titkos történetéről, rájönnének, ki vagy mi áll a rejtélyek hátterében.

A Titkok a Lovecraft suliból minden kötetének fantasztikus, átváltozó borítója van. Egyfelől nézve az iskola helyettes tanárát ábrázolja fordítsd el, és máris förtelmes démonná változik. Gyűjtsd össze a sorozat részeit, és minden kötettel egyre közelebb jutsz a Lovecraft suli rejtélyéhez. Mintha csak saját, kísértetjárta könyvtárszobád lenne.

Véleményem:
A sorozatot továbbra is hatalmas limonádéhorrornak tartom, olyan borítókkal, amik főként azokat a gyerekeket, akiknek a külső a mindenük tökéletesen meg lehet fogni. Az illusztrációk is csodálatosak, a külcsínre egy rossz szavam sem lehet. Azonban a belső tartalmakkal már meggyűlik a kritikus baja. :D
Ugyanis nem tudom hova tenni. Szépen megfogalmazott sorok, még a kiadó is szinte nyomdahiba nélkül dobta a piacra a sorozatot, azonban hiába minden okos trükk, amit Gilman bevetett, ez a sorozat még mindig nem mond nekem túl sok mindent.
A felvezetés olyan, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, a leírások, jellemzések, csattanók mind a helyükön vannak, de mégis olyan, mintha egy sablon alapján dolgoznánk.
Egy egyszerű diáktörténet megdobva pár szörnnyel és egy bizarr másik dimenzió elmélettel (hozzáteszem ezek egyedi részei a könyvnek, de valahogy az "egyszerű diáktörténet" elrontja mindazt, amit a Tillinghast kastély rejtelmei nyújthatnának).
Talán azért érzem így, mert nem én vagyok a megcélzott korosztály, ez a könyv legjobb esetben is csak 10+ besorolást nyerne, de inkább 7+ szerény személyem szerint, ami egy "horror" történetnek igencsak megtizedelheti a "félelemfaktorát".
Mégis azt mondom, hogy a többi könyv szerintem gyengébb volt ennél, ez mindenképp szebb felvezetéssel, jobb történetkidolgozással rendelkezett. Azt hiszem az író is fejlődött a "Démon tanár úr" óta. :)

Értékelésem: 7/10

Egy vérbeli klasszikus: Charlie és a csokigyár

Sziasztok!

Ismét egy újabb könyvvel végeztem, amit már ezer éve el akartam olvasni és végre volt rá alkalmam. Azt hiszem kevés olyan embert hordott a hátán a Föld, aki olyan mesemondó volt, mint a jó öreg Roald Dahl.

Könyvcím: Charlie és a csokigyár

Szerző: Roald Dahl

Kiadó: Scolar

Kiadási év: 2014

Fülszöveg:Willy Wonkát, a világ legkülöncebb csokigyárosát régóta nem látta senki, épp ezért kelt nagy szenzációt, amikor egy napon kihirdeti, hogy pár gyerek elmehet hozzá. Charlie is a szerencsések között van, s izgatottan készül a látogatásra – amint belép a gyárkapun, elképesztő kalandok sora veszi kezdetét.

Véleményem:

Ez a csodálatos mesekönyv a mai világ gyermekeiről szól. Az elkényeztetett, hisztérikus, telhetetlen, televíziófüggő, vagy éppen dagadt generációról, akik nagyban lenézik a szüleiket. És igen, itt van Charlie, aki négy vénséges-vén nagyszülőjével és szüleivel él egy külvárosi fabódéban, és mindennap káposztát, kenyeret és krumplit esznek, éveken keresztül.

Az édesapja a fogkrémgyárban dolgozik, és ő az egyetlen kereső az egész családban. Minden évben egyetlenegyszer, Charlie születésnapján a fiú a legfinomabb ajándékot kapja, amit csak elképzelhet: egy tíz centes, mámorító ízű Vili Vonka-féle csokoládét. A fiú minden álma, hogy egyszer bejuthasson a gyárba, ami a házuk közelében fekszik. 

Ez a kívánsága teljesül is, amikor a gyárvezető öt tábla csokoládéba egy-egy aranyjegyet helyez el...a szerencsés megtalálók pedig ellátogathatnak a gyárba, és egész életükre elegendő csokoládéhoz juthatnak! Na, de honnan kerülhet Charlie-hoz egy ilyen különleges jegy?

spoiler: az egyik nap az iskolából hazafele menet talál egy elhagyott egydollárost és csokoládét vesz belőle a legközelebbi kisboltban. És igen: ebben a tábla csokoládéban leledzik a létező utolsó aranybiléta! spoiler vége

A szerencsés megtalálók: Kép Ernő, Csap Veruska, Nyájas Viola, Bendő Bandi és Picúr Charlie. Azonban a gyárban vándorolva minden gyerek megtalálja a gyenge pontját és szép lassan csak egyetlen versenyző marad: Charlie és kísérője, Joe nagyapó. Vili Vonka pedig felajánlja a gyár vezetését a fiú számára! Bizony: nincs több éhezés, káposztaleves-evés! :)

Tetszettek az eredeti illusztrációk, az umpa-lumpák dalai és minden létező dolog, ami a Vonka-gyárban létezik! Azt hiszem ez a könyv hatalmas fricska a generációnak, aki leginkább a négy vesztes gyermekre hasonlít. Remélem te nem vagy/voltál ilyen, kedves barátocskám!

Értékelésem: 9,5/10

Vérbeli izlandi kaland: A szemüveges szirén

Könyvcím: A szemüveges szirén
Szerző: Dunajcsik Mátyás
Kiadó: Kolibri
Kiadási év: 2016
Fülszöveg: Atlanta egy apró, világvégi sziget világítótornyában él. Mikor nem Kamillával, a falubéli tanítónővel beszélget rádión vagy az apja jazz-lemezeit hallgatja, általában a tenger végtelen horizontját kémleli. Egy napon azonban különös vendég érkezik Szelesszirtre, aki olyan kalandba keveri Atlantát, amit még a kislány híres tengerész ősei is megirigyelnének…

Dunajcsik Mátyás ifjúsági regényének hősei titokzatos madarak, világjáró kísértetek és szerelmes bálnavadászok. A Szemüveges Szirént a szerző Izlandon töltött évei ihlették.

Véleményem:

Nos, ez tipikusan az a történet, aminek az olvasásakor már érzed a tengert magad körül. De nem ám azt a nyugodt, hawaii üdülőparadicsomot, hanem a vad, északi tengerek hullámait! :)
Mindig is szerettem volna egyszer kipróbálni azt, hogy milyen lenne egy ilyen kis piros-fehér világítótoronyban élni, távol a világ nyüzsgésétől, egyes egyedül. Csak én és a tenger, ugyebár. Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy ezt egy magyar szerzőtől kapom meg.
Volt benne minden, ami egy ilyen hangulathoz kellhet, még az a tipikus "tengerészparadicsom" a halál után. Élveztem.
Tetszett benne ez a dizájn, habár a leemeléskor megint egy kihívás miatt fogtam bele (kezdem azt hinni, hogy "csak úgy" már nem is olvasok). A narancssárga-lila párosítás briliáns volt, minden illusztráció megragadta a lényeget, a hangulatot, a pillanatot. (talán kivételt képez ez alól a faláda, piros felirattal, amit szintén lilában rajzoltak meg). Külön köszönet tehát Gilicze Gergőnek.
Atlanta személye elragadó volt, a rövid, fekete hajjal, nagy, fémkeretes szemüveggel és azzal a csodálatos narancssárga esőkabáttal. Tipikusan az a minden lében kanál, de mégis számkivetett karakter. Teljesen át tudtam vele érezni.
Nem tudom, hogy meddig dicsérjem még a könyvet, egyszerűen fenomenális volt!
A jazz számok igazi klasszikusok voltak, ha úgy vesszük kuriózum gyerekkönyvekben. Igazán jó lépés afelé, hogy a gyerekeket is megismertessük a régi, eredeti zenékkel. (mellesleg láttam valamelyik értékelésben molyon, hogy valahol ezek a számok össze vannak gyűjtve, mert vetek majd egy pillantást rá, mert bevallom nekem sem ugrott be minden).
Azt akarom még megemlíteni, hogy a könyv alig ment túl a 100+ oldalszámon, az összes illusztrációval együtt, de mégis elég sok időmbe telt végigolvasnom. Nem untam, vagy ilyesmi, fogalmam sincs, hogy miért. Ez is az egyik nagy titka Dunajcsik Mátyásnak, azt hiszem.
De most azt hiszem ennyi éppen elég volt a könyvről, lássuk az értékelésemet.

Értékelésem: 8,5/10
(U.i.: most biztos csodálkoztok rajta, hogy miért csak ennyi, ha így körberajongtam a könyvet, de a válasz egyszerű: a nagy kedvenc 10/10-es könyveimhez azért nem ért fel) :>

Sítábori nyomozás : Hófehér kelepce

Első könyvem a Főnix Könyvműhelytől, amit egy kihívás miatt olvastam el, ugyanis ettől a kiadótól kellett olvasni (bevallom, az első könyvet lekaptam a könyvtár polcáról, ami elég vékonynak és könnyen olvashatónak tűnt ehhez).

A sorozat ötödik részét köszönthetjük a könyvben, de szerintem önmagában is nagyon ott van! :D Nem halasztom tovább, írom a lényeget!

Szerző: Holden Rose
Könyvcím: Hófehér kelepce (Howard Matheu különös esetei 5.)
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadási év: 2016
Fülszöveg: Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és még nem tudok síelni.
Ráadásul, ahogy a dolgok állnak, ez a legkisebb gondom, mert a szállodát teljesen elzárta a külvilágtól a hó, így itt ragadtunk. Huszonkét gyerek, három tanár, négy fő személyzet, tizenkét vendég, köztük két bankrabló.
Gil azt mondja, semmi gond nem lesz, ha nem ugrálunk. De ő nincs itt, csak Nita, és én, a fehérség közepén. Na, meg ez a nagy csönd.
Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Véleményem:

Szégyen, nem szégyen, bevallom, hogy csak az utolsó harminc oldalban jöttem rá, hogy ki a bűnös. :)
Fent tartotta az érdeklődésemet végig. Ami azért egy 7+ könyvtől szép kis teljesítmény. Egy kicsit mindig kedveltem az ilyen detektívsztorikat és most sem csalódtam túl nagyot.

Azért akkora hatalmas csattanó nem volt sehol, valamint szerintem kevesebb leírást kaptunk, mint amennyit el bírt volna viselni a kötet. A csillagos magyarázatok tetszettek (habár minden szót ismertem) jó dolog így ránevelni a kisebbeket a választékos beszédre.

Nagyon mást nem tudok mondani, tehát be is fejezném az értékelést.

Értékelésem 7/10