A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

Sorozatokra kattanva: Tündérkönyv

Sziasztok!

Megint kicsit elmaradoztam és szerintem szokásommá fog válni, hogy csak hónaponta írok, de akkor többet. :)
Igazából rá kellett jönnöm, hogy ezeket a véleményeket nagyon jó visszaolvasnom, azt hiszem ezt a blogot is csak magamnak vezetem :o
Na de lássuk a mai nap egyik nyertesét, ami nem más, mint a Balszerencsés tündérmese harmadik kötete, a Tündérkönyv! :D
Ilyenkor régebb óta vezetett blogok szoktak csatolni korábbi cikkeket a sorozat előző részeiről, de sajnos nekem még ez a lehetőség nem adatott meg.
Erről jut még eszembe: azt hiszem hamarosan újabb design fog előkerülni a tarsolyomból, meguntam ezt is, pedig nem volt olyan csúnya.

Szerző: Chanda Hahn
Könyvcím: Tündérkönyv
Sorozat: Balszerencsés tündérmese
Kiadó: Maxim
Kiadási év: 2016
Fülszöveg: A 16 éves Mina Grime rendületlenül küzd a családját sújtó átok ellen, és próbál pontot tenni a kalandos mesék végére, de úgy tűnik, belefáradt. Úgy dönt, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a küldetéseket, amiket a Történet kitalál számára. Ám egy hirtelen tragédia mindent megváltoztat. Mina rájön, hogy nem kerülheti el sorsát.Épp próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja Minát. Így a lánynak nincs más választása, mint az, hogy minden veszélyt vállalva engedelmeskedik. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét. Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt. De ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor valami igazán értékes dolgot ellopnak Minától, magának kell küzdenie a mesebeli gonoszok legerősebbjeivel. És eközben olyan döntéseket kell meghoznia, amik a szerelmét és az életét is veszélybe sodorhatják.

Véleményem:

Ez a könyv az előző kettőhöz képest sokkal jobb volt, kellemes csalódás ért olvasás közben, jobban ki voltak benne dolgozva a történetek, veszélyesebb helyzetekbe kerültek, valamint Mina is okosabb, értelmesebb lett, érettebbé vált a feladatokra. 
Sel karaktere nagyon tetszett, az önfeláldozó sellő, aki a végsőkig segíti a főhőst akkor is, ha tudja hogy mindenképp meg fog halni.
Nagyon szép jelenetek voltak benne, sok leírással, ami tetszett, főleg Tündérföldön. Kicsit új megközelítést kaptak a mesebeli karakterek, kicsit újított az írónő a klasszikusból.
Jared és Teague története pedig egy kicsit az én szívembe is belemart, olyan csattanó volt a kötet végén, hogy azt már alig lehet kivárni.
Pedig valószínűleg sokat kell még várni a következő rész megjelenéséig, a kiadó nem túl gyors de nem is olyan lassú ilyen téren.
A Stilskinek kifejezetten tetszettek, furcsa hangulatot teremtettek az eseményszálon.
Tetszett az is, hogy a könyv végén a filmet is "Tündérkönyvnek" hívják, egészen jót mosolyogtam rajta.
Sok mindent kiderült ebből a részből, de nem elég minden, még mindig vannak hatalmas kérdőjelek.
Nem mondom hogy rossz könyv volt, de sokkal jobbak is vannak a kategóriában.
Kicsit igazságtalannak tartom/tartottam a végét, kíváncsi leszek a fejleményekre.

Értékelésem: 6/10


Varázslók kézikönyve


Könyvcím: Varázslók kézikönyve
Szerzők: Allan Zola Kronzek, Elizabeth Kronzek
Kiadási év: 2002
Kiadó: Geopen
Fülszöveg: Harry Potter-rajongók! Emlékeztek, amikor Hagrid háziállatát, a hippogriffet a Bizottság elítélte? Nos, ez az őrült ötlet nem J. K. Rowlingtól származik… Harry Potter fantasztikus világa igazi történeteken, mitológián és népmeséken alapul. Most a Varázslók kézikönyve segítségével azok is megismerkedhetnek e titokzatos történetekkel, akik nem férhetnek hozzá a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárához. A Varázslók kézikönyve lehetővé teszi a kíváncsi olvasó számára, hogy a Harry Potter-könyvek első négy kötetéből minden bűvös dolgot föllapozzon, és szórakoztató, meglepő információkra leljen.

Véleményem:

Nos, igen...már régóta be akartam fejezni ezt a könyvet. Igazából csak egy buta kihívás miatt kezdtem bele, de egyáltalán nem bántam meg ezt a döntésemet. Nagyon tetszett, hogy az egyik szerző egy valódi történész volt, így igazán hitelesre sikeredtek a leírások...még akkor is, ha a könyv olyan mitikus lényekről szólt, mint pl. a hippogriff. Persze kimaradhatatlan tartozékok voltak a vámpírok, vérfarkasok és zombik is, de egyáltalán nem bántam. Furcsa volt olvasni, hogy egyes korabeli "zoológusok" létező lényeknek gondolták a mantikórt és az egyszarvút is. Rowling a könyve megépítésekor a látszólagos utánaolvasáson kívül sokkalta többet tett, mikor megírta híres sorozatát...szerintem annyi mítoszt olvasott, amennyit mi el sem tudunk képzelni. Csodálatosak voltak az illusztrációk, az ember tényleg úgy érezhette, hogy egy igazi középkori lexikonból származnak, amivel nem is nyúlt mellé nagyon, mert a köszönetnyilvánításban is feltűnik, hogy tényleg levéltárakban keresték ki az EREDETI illusztrációkat! Halljátok, ilyen részletes, kidolgozott könyvet még szinte soha nem olvastam! Talán ott untam egy kicsit, ahol a mágusokról esik szó, az szerintem már egy kicsit túl hosszú, és nyomott rész volt. A fordítónak is hatalmas dicséret, aki valóban utánanézett a dolgoknak, (egyes helyeken kiegészíti az eredeti magyar névvel, és a magyar dolgokkal a könyvet) tehát neki is egy nagyon-nagyon hatalmas köszönet jár ezért a könyvért! Mindenkinek szívből ajánlom, aki csak egy kicsit is szeretne tudni az ilyen dolgokról! Nagyon tetszett a számmisztika rész, szórakozásból ki is próbáltam, nekem szinte csak páratlan számok jönnek ki a nevemben. A könyvben olvasható egy rész a fogtündérről, vagyis egy korábbi elődjéről, akit "fogegérnek" neveztek, és ha a gyerekek odaadták neki a fogukat, akkor olyan éles fogak nőttek a helyére, mint egy egérnek... :) Én személy szerint jobban bírtam volna ezt a fajta változatot, amikor még potyogtak a fogaim. Azt hittem, hogy a fogtündér idősebb dolog. Azt még megemlítem - mert fúrja az oldalamat a dolog - hogy szerintem jobban is tördelhették volna az oldalakat. Beszúrnak néhol egy-egy ilyen szürke kiegészítő részt, de a szövegben nem passzol, a mondatoknak előtte-utána nem ott van vége, így ezekhez a részekhez mindig vissza kellett lapoznom, bár ez már a szerkesztő hibája. Sebaj, ettől még nagyon tetszett. Nagyon érdekes volt az a rész is, ahol bemutatták, hogy hogyan állították bíróság elé az állatokat.

Értékelésem: 10/9,5

Harry Potter és az elátkozott gyermek

Könyvcím: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Szerzők: J. K. Rowling, John Tiffany, Jack Thorne
Eredeti cím: Harry Potter and the cursed child
Kiadási év: 2016
Kiadó: Animus
Fülszöveg: Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Véleményem:
Ezt a szövegkönyvet sokak csak "Harry Potter 8-nak" neveznek, pedig ezzel messze elrugaszkodtak a valóságtól. Mások fanfictiönnek hívják...nos, igen, ők már közelebb járnak a megoldáshoz. Valójában a könyvet nem is Rowling írta. De akkor lássuk csak a lényeget:

Nos, igen, a történet tényleg 19 évvel később játszódik. 
Harrynek született két fia és egy lánya is, mint azt már a fülszövegből is kikövetkeztethettük.
A történet alapcselekménye nem lenne rossz szerintem, ha nem ilyen párbeszéd-formában kapnánk csak a szereplőket. Sokuknak meg is változott a karaktere, úgy mint pl. Harrynek. Szerintem ő sokkal érettebb volt gyerekkorában, mintha egy kicsit leépült volna szellemileg, ez a gyerekvállalásosdi meg egyáltalán nem az ő terepe, szerintem Harry nem igazán való apának.

Van a történetben egy másik család is, amit itt ebben a részben nem akarok lelőni, mert ez egy tényleg olyan részlet, ami sokaknak nagyon érdekes lesz, ha elolvassák a könyvet. Nos igen, szóval Harrynek lesz egy fia, Albus Perselus Potter (igen, Piton és Dumbledore nevét is viseli a gyermek) viszont nem teljesen olyan, mint az apja, vagy a testvére James. (igen, ő meg Harry apjáról lett elnevezve) Nos, egyáltalán nem olyan. Semmi hasonlóság. Nem is csoda, hogy Harry nem nagyon tudja ezt hova rakni, mikor James meg Lily tök olyanok, mint ő volt.

(innentől a spoiler részeket nem jelzem, ezeket a poénokat hallani nem akaró olvasás előtt álló egyének kérem hagyják ki a kritika ezen részét):

 Albus Perselus Potter azonban nem olyan, mint két másik testvére: ő nem a Griffendélbe, hanem egyenesen a Mardekárba lesz beosztva a Teszlek Süveg szerint. Itt találkozik Draco Malfoy gyermekével, Scorpius Malfoy-jal, akivel örök barátságot köt. Nos igen, Hermione és Ron pedig összejönnek, és nekik is lesznek gyerekeik, így hát a régi jó barátok egyenesen rokonok lesznek a házasságszövevények által. Scorpius titokban szerelmes Rose-ba, Ron és Hermione lányába, amit nem igazán tud kifejezni neki. Rose meg le sem tojja Scorpiust. Pedig olyan cuki.

Nos, igen a történet cselekménye az, hogy Cedric édesapja jelentkezik Harrynél, miszerint szereztek egy időnyerőt (mármint a Mágiaügyi Minisztérium) és hogy ő azt kéri, mert az ő fia feleslegesen lett feláldozva, és meg akarja változtatni a múltat, hogy a fia életben maradhasson.
Persze ezt a beszélgetést Albus kihallgatja, és segít Cedric apjának... Amosnak azonban van egy "unkokahúga" Delphi (aki mint később kiderül, Voldemort eltitkolt gyereke Bellatrix Lastrange-dzsel) aki segít a fiúknak megszerezni az időnyerőt. [szerintem egyébként későn írták le, hogy Delphinek kék haja van, már elképzeltem barnával mire leírták]

Aztán elkezdenek visszamenni a múltba (többször is), de mindig balul sül el valami. Természetesen mindig ki bírják javítani a dolgokat. Miután minden rendbe jött Albus és Scorpius meg akarják semmisíteni az időnyerőt, és küldenek egy levelet Delphinek. Azonban a lány elviszi tőlük az eszközt és visszaugrálnak az időben, hogy Voldemort ne haljon meg, és ő uralkodjon az egész világ felett.
Az időnyerőt megsemmisítik a múltban, (még szerencse, hogy Draco-nak volt egy dugiban, hogy Harryék utána tudjanak menni) majd egy csellel kijátsszák Delphit, hogy ne találkozzon az apjával, és bezárják az Azkabanba.

Szerintem elég kiszámítható volt a cselekménysorozat, de kiváltképp élveztem Piton és Dumbledore mondatait. 

Értékelésem a könyvre: 6/10