A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vészkijárat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vészkijárat. Összes bejegyzés megjelenítése

Irodalmi finomságok és hangulathullámvasút: Nincsenapám, seanyám

Egy olyan könyv következik most, ami akkor is meg tudott nevettetni, amikor egyébként egy érzelmileg válságos időszakban voltam. Egy rokonom kórházba került és nagyon másra sem tudtam gondolni...azonban  megpróbáltam olvasni, méghozzá ezt a könyvet és - ha csak egy kis időre is - elfeledtette velem a félelmeim.



Szerző: Szabó Borbála
Könycím: Nincsenapám, seanyám
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadási év: 2016

Fülszöveg:

Ha ​egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúkból, és a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál.

A könyvet tehát el kell olvasnia mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb barátra és mókakomára találhatnak.
Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta.

Litkai Gergely

VÉLEMÉNYEM

Valószínűleg a legjobb könyvek közé tartozik, amit valaha olvastam. Szeretnék róla részletes véleménykifejtést adni, aztán lehet, hogy csak magasztalás lesz belőle :P
Először is a borítóval kezdeném. Távolról egy lány arcának látszik, és már bőven olvastam, mikor rájöttem hogy ez bizony a hatszor négy lépésnyi kis szoba, ahol főhősnőnk, Bori lakik. Nem tudom ki tervezte, de nagyon tehetséges grafikus az illető.
A fülszöveg sem rossz, de Litkai Gergelynek igaza van: a belsejében egy még tehetségesebb író ad nekünk egy megfoghatatlan, csodálatos élményt.
Imádtam, ahogy a történetszálak egymásba fonódnak. Ahogy a matekfelelet történetében is másik helyszínre csöppenünk és mikor vége vissza a szobába majd a legvégén a feleletbe. Kicsit oda kellett figyelni, de nem zavart be, annyira nehéz nem volt követni a cselekvést.
Jómagam nem vallom magamat a magyar irodalom szerelmesének, de a kötet arra sarkallt, hogy ma már Kosztolányi verseket olvasgattam és rájöttem hogy mennyire nem jól ragadják meg a költőket az általános iskolai tananyagban: az érdekes, valódi érzéseket kiváltó írások soha nem kerülnek bele a tankönyvekbe, a diák pedig azt gondolhatja, hogy Petőfi egyenlő a Nemzeti Dallal és Anyám tyúkjával, egyébként el is lehet felejteni. Pedig nem. Az igazán jó versek ott lapulnak az "összes költeményei" válogatásokban, vagy jó barátunkon, az interneten is fellelhetjük őket.
Nagyon szellemes volt, ahogy a két neves író - Karinthy és Kosztolányi - macskaalakba bújva kalauzolja el főhősnőnket az ő fantáziájuk csodálatos világába.
Bori története megindító, és legszívesebben én is törni zúzni tudtam volna azoknak az igazságtalanságoknak a láttán, amiket vele szemben követtek el, azonban néha túlontúl életuntnak látszott. Igazán sikerült elkapni az "átlag tinédzser nem átlagos gondokkal" karaktert, talán ezért zavart kicsit. :P
Nagyon tetszett úgy összességében, főleg amikor az őszinték és becsületesek városában és a magyarórán ülhettem, de melegen ajánlom mindenkinek az igazmondó széket, aki úgy gondolja átveri az embereket.
Szabó Borbála megérdemli, hogy a kedvenc íróim közé fogadjam, és remélem még sok hasonló könyvet tarthatok majd a kezemben, amit ő írt.

ÉRTÉKELÉSEM
10/10* (lenne 11 is, csak nem lehet...na, adjunk neki egy csillagot is :p)

Kerekesszék, road movie, családi titkok: Szabadlábon

Sziasztok! :)

Nemrég értem haza egy kirándulásból ahol szabadidőmben bizony-bizony olvastam, és egy vaskosabb kötetet vittem magammal, ami nem más, mint a Szabadlábon, egy kerekesszékes srác, Dani története.

Szerző: Mészöly Ágnes
Könyvcím: Szabadlábon
Alcím: Road movie kerekesszékben
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadási év: 2016

Fülszöveg:

Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi.
Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.

VÉLEMÉNYEM

Kevés olyan könyvet olvastam, ami ennyire leplezetlenül beszél a mozgássértültek témájáról. Sőt, azt hiszem eggyel sem találkoztam...ezidáig.
A könyv bemutatja Dani mindennapjait, barátait, és kicsit a múltjába is visszatekinthetünk. Megismerhetjük az engedékenynek még véletlenül sem nevezhető édesanyját, Győri Ildikót, aki előre megtervezett mindent Dani életében.
Egy véletlen folytán Dani ezidáig ismeretlen édesapja Messenger üzenetet küld a fiának, aki egy hirtelen felindulás hatására - hiszen egész életében hazugságok hálójában volt kénytelen élni - repülőjegyet vásárol Münchenbe, hogy meglátogassa apját.
Azonban a kaland nem úgy sikerül, ahogy tervezte, és végül úgy dönt, folytatja az útját: eljut kedvenc focicsapata, a Barcelona egyik mérkőzésére.
Noha sok-sok kerülő árán ugyan, de szép lassan elindul célja felé.
Akárhogy is, a könyv kellően keserű és realista, azonban rengeteg olyan karaktert soroltat fel, akik bemutatják: a világ tele van jó emberekkel.
Én talán teljesen egészséges állapotban sem indultam volna neki ennek az útnak, habár többször eljátszottam a gondolattal.
Minden esetre nagyon tanulságos, szívet melengető történetnek tartom. Mindenkinek el kéne olvasnia, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

ÉRTÉKELÉSEM
10/10