A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vallás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vallás. Összes bejegyzés megjelenítése

Mi a fontos? : SEMMI

Egy nagyon megrendítő könyvről szóló értékelésemet is hoztam ma nektek amiről azt hiszem sosem fogok megfeledkezni ahogy az írónőről sem. (Éppen most olvasom a novelláskötetét, hamarosan arról is hozok véleménynyilvánítást)

Szerző: Janne Teller
Könyvcím: Semmi
Kiadó: Scolar
Kiadási év: 2016

Fülszöveg: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…

VÉLEMÉNYEM

Pierre Anthontól az egész könyv alatt irtóztam, de az elején még nem hittem, hogy az osztálytársai ekkora áldozatokat fognak hozni hogy megkeressék és bebizonyítsák: az életnek igenis van értelme.
A dolgok szerintem akkor kezdtek eldurvulni, amikor a spoiler - a temetőbe mentek kiásni a kistestvért - spoiler vége.
Onnantól már csak rosszabbodott a helyzet. Véleményem szerint ez a könyv azért hagy némi kivetnivalót maga után, de mégis megragadott, és gondolkodásra késztetett. Nem tudtam betelni az olvasással, egészen míg a végére nem értem. Agnes nagyon unszimpatikus volt, jobban örültem volna ha más gyerek szemszögéből láthatom a történteket vagy akár szemléletváltások is lettek volna, két három ember szempontjából leírva a sztorit.
Kíváncsi vagyok miért nem jött rá erre az egészre senki, miért nem gyanakodtak a szülők, miért nem szóltak a gyerekek?
Én életre szóló tragédiaként élném meg, ha spoiler - levágnák az ujjamat - spoiler vége, nem ugrálnék vidáman pár hét múlva, hogy "juhú, még pénzt is kapok érte"
Rengeteg kedvenc idézetet tudnék hozni, azonban csak egyet mutatok, talán mind közül a legfontosabbat számomra.

– Honnan tudjátok, hogy nekem nem ugyanazt jelenti-e a neonsárga biciklim, mint Sofie-nak a szüzessége?

ÉRTÉKELÉSEM 

8/10

Családi erőszak a háttérben: Minden dolgok könyve

Hello!

Ezen a bejegyzésen annyit gondolkoztam, amennyit soha nem szoktam. Talán erre is megvan az ok. Ez volt az első Magasfeszültség könyvem és el akarom olvasni az összeset. Következőre a Max van betervezve, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e megszereznem. De, akkor térjünk rá erre a csodára, amit még kedvenc könyvnek is bejelöltem Molyon.


Szerző: Guus Kuijer
Könyvcím: Minden dolgok könyve
Kiadó: Kolibri
Kiadási év: 2014
Fülszöveg: Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Véleményem:

Ez a könyv sok szempontból újdonság volt a számomra. A szerzőtől sem olvastam még soha, amit nagyon sajnálok, van még mit bepótolnom. Egyébként holland írótól sem volt még alkalmam könyvet fogni a kezemben, de ezt is pipálhatom. 

A könyvtárból vettem ki, és most célirányosan ilyen karcsú, egy részes olvasmányt kerestem, hiszen újabban több ilyet fogtam ki, ami ilyen röviden-tömören fogalmazott meg kényes témákat (a Trevor is ilyen egyébként, az is tetszett).

Thomas nekem nagyon furcsa volt, ahhoz képest, hogy egy kilenc éves kisfiú, szerintem simán gondolkozik úgy, mint egy 13 éves. Igen, direkt kiemeltem a gondolkozik szót, ugyanis a mai fiatalságnak nincs igazán "érzéke" ehhez. (akinek nem inge, ne vegye magára)

Nagyon fájt a szívem az apa világnézetén, amit egy nagyon ideillő mondattal tudnék jellemezni: 
 ”Úgy bújik Isten széles háta mögé, mint egy gyáva gyerek – vélte Jézus.” 
Minden szempontból új volt, habár megsúgom nektek, engem nem (csak) a fülszöveg fogott meg, a benne rejtőző hatalmasan megírt történetet nem tükrözi. Elkezdtem olvasni a legelső oldalakat a könyvben, ami nem egy szokásos "x.y.-nak" szöveggel kezdődött, hanem egy kis háttértörténettel. És igen, itt döntöttem el, hogy ez KELL nekem.

Kedvencem Van Amersfoort néni volt, persze csak Thomas mellet. Ugyan nem derült ki, hogy a nő tényleg boszorkány-e, de titkon remélem, hogy igen.

A könyvecske szerintem pontosan elég volt, mind oldalszámban, mind történetben. Tényleg mindenkinek ajánlom. :)

Értékelés: 10/10

Szent tehén

Sziasztok!

Kezdek nagyon elmaradni az olvasásaimtól, mert a héten RENGETEG-RENGETEG könyvet olvastam ki, és még nem volt időm véleményt írni róla. Nem azért, mert kedvem nem volt, hanem azért, mert idő szűkében voltam.

De most újra itt vagyok egy olyan könyvvel, amire megérte befizetni! ;D

Szerző: David Duchovny
Cím: Szent tehén
Kiadó: Kiskapu
Év: 2015
Fülszöveg: Nevetésre ​ingerlő, groteszk kaland a világ körül a főszerepben egy négylábú hősnővel, akit az Olvasó nem fog egyhamar elfelejteni!

Bikavári Riska, a tehén, boldogan éli eseménytelen életét egy farmon. Naphosszat nincs más dolga, mint kérődzni, lustálkodni és cseverészni legjobb barátnőjével, Bimbóval. Egyik este Riska és Bimbó kiszöknek a kerítésen a bikákhoz, de míg Bimbót a flörtölés izgatja, Riska kíváncsiságát a gazda háza kelti fel igazán. Bekukucskál az ablakon, és meglátja a villódzó fényű Dobozisten előtt hódoló családot – és a Dobozisten felfedi előtte a húsfarmok szörnyű titkát, ami alapjaiban rengeti meg Riska világnézetét.

Nincs más kiút, csak a szökés egy jobb, biztonságosabb világba. Összeáll hát egy bizarr, szedett-vedett csapat: Riska, Coci (akarom mondani, Shalom egy izgága, Tórát lapozgató disznó, aki nemrég tért át a zsidó hitre) és Turbék, a magát kellemes modorúnak tartó pulyka, aki repülni nem tud ugyan, de a csőrével képes működtetni egy okostelefont. Lopott útlevelekkel, hevenyészett álruhában, a csapat olajra lép, és a legközelebbi reptér felé veszi az irányt.

Történetüket az elmés megjegyzésekben és tömegkulturális utalásokban nem szűkölködő Riska szellemes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Turbék – aki végül egyébként (többé-kevésbé) megtanul repülni – csapnivaló német akcentussal pszichiátriai tanácsokat osztogat; Shalom pedig, akit választott népe kiűz Jeruzsálemből, váratlan fordulattal egyesíti az izraelieket és a palesztinokat. David Duchovny elragadó figurái arra mutatnak rá, hogy milyen égető szükség lenne a világban egymás kölcsönös megértésére és elfogadására.

Véleményem:

Amikor megjött a Molyos hírlevelem, akkor figyeltem fel erre a könyvre, mert akciós volt. Tudom, ez most egy kicsit furcsán hangzott, de igen. Másképpen valószínűleg nem találtam volna rá. Elolvastam a fülszöveget és rögtön megtetszett: azt éreztem, hogy el KELL olvasnom. 

Ezért aztán ezt kértem anyumtól. Most szerdán meg is rendeltük és pénteken már itt is volt. Még aznap kiolvastam. :) Egyszerűen letehetetlen volt.

Shalom és Riska voltak a kedvenc szereplőim. Azokat a részeket élveztem a legjobban, ahol valami szokatlan történt. Nem hiszem, hogy találkoztam már olyan gyerekkönyvvel, ami a muszlimok és keresztények kapcsolatáról és a drogokról szólt. Azt hiszem éppen ideje volt.

Kicsit én is elszégyelltem aznap magamat az esti vacsoránál, hogy esetleg olyan jámbor, ártatlan állatok kerülnek a tányéromra, mint a könyv szereplői.

Az Állatfarm című könyv is szerepel az írásban, amit majd nagy valószínűséggel el fogok olvasni. Remélem az is nagyszerű élmény lesz. 

Újabban sok olyan kötetet találok, amik kérdéses témákat feszegetnek. Szerintem most ez a korszakom lépett életbe, és egyáltalán nem bánom. Sokkal inkább szeretem az ilyen könyveket, mint a nyáltól csöpögő, romantikus történetetek.

Az értékelésem nem lehet más, mint 10/10.