Lada, oroszok, elfogadás: Csikk

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben egy hatalmas fogadott kedvencet fogok nektek bemutatni, aminek (ahogy fent is olvashattátok) Csikk a címe.

Könyvcím: Csikk

Szerző: Wolfganf Herrndorf

Kiadó: Scolar

Kiadási év: 2010

Fülszöveg: 2010 ​Berlin. Maik Klingenberg, a tizennégy éves kamasz éli az ilyen korú srácok unalmas mindennapjait. Egy berlini gimnázium tanulója, családi élete a megszokottan zűrös: anyja alkoholista, a csőd előtt álló ingatlanos apja szeretőt tart, Maik reménytelenül szerelmes Tatjana nevű szerb származású osztálytársnőjébe. Magányos, érzékeny, okos, szentimentális, ám a gyakorlati életben tökéletesen tapasztalatlan és kissé gyáva. Eljön a vakáció ideje, de Maik nem mehet nyaralni, két hétre egyedül marad a város szélén álló nagy házban, anyja újabb elvonókúrán, apja a titkárnőjével vidéken „dolgozik”. Ekkor jelenik meg a ház előtt egy lopott autóval Csikk becenevű osztálytársa, aki eredetileg az Andrej Csicsacsov nevet viseli. A két srác gyorsan összebarátkozik, és a meglovasított trogya Ladával, nagyjából tisztán az unalom leküzdése ellen, elindulnak a nagy utazásra, Csikk rokonaihoz, Havasalföldre. Hogy nem jutnak el oda, az természetes… A regény, amolyan kettős nevelődési regény, másrészt epikus road movie, a Kelet-Németországon át vezető kalandozás története, Maik egyes szám első személyű narrációjában előadva.

A német kritika előszeretettel nevezte az új Zabhegyezőnek a regényt, nem egészen alaptalanul. Kamaszromantika, tapasztalatlan gyerekek kalandjai, az otthontalanság érzése a felnőttek világában, mint Salinger egykori sikerkönyvében. Kallódó fiatalok a szellemesen és ötletesen bonyolított cselekményben, könnyű kézzel, de nem felületesen megírva.

VÉLEMÉNYEM

Hogy miért? A történet két gyerek kalandos nyári utazását mutatja be Németországban. Egyikük Maik Klingenberg. Maik, a senki, Maik, aki halálosan szerelmes a legnépszerűbb lányba az osztályban, Maik, akit senki nem vesz észre és még arra a szülinapi bulira sem hívják meg, ahova egyébként az összes osztálytársa hivatalos. Az apja eladósodás szélén álló ingatlanügynök, az anyja súlyos alkoholista.

Másik alanyunk, Andrej Csicsacsov, vagy rövidebben: Csikk. A gyerek, aki úgy néz ki, mint egy csöves, és a héten minimum két nap iszákosan jön iskolába. Csikk, akinek a bátyja már többször ült börtönben, és gyakran belekeverte őt is a bűnbe.

Nos igen, itt van ez a két diák, akik a nyári szünetben hatalmas elhatározásra jutnak: elmennek Havasalföldre, méghozzá egy lopott Lada segítségével. :D Rengeteg kalandot megélnek együtt, és tényleg órákig tudnék regélni arról, hogy ők ketten mi mindent vittek véghez (meg hogy milyen szívesen lettem volna valamelyikük helyében).

Csodálatos történet volt, hatalmas pofán vágást kaphattam felőle így is, hogy tényleg vannak olyan osztálytársaim is akiknek nem tulajdonítok nagyobb figyelmet, pedig lehet pont ott kellene segítenem, vagy ő viszont szeretne velem ismerkedni, mert nem akar egyedül lenni és senkinek érezni magát. Másrészről a szülőknek ad leckét a kötet, csupa rossz szülőpélda van felvezetve mindkét oldalról.

Isáról szeretnék még néhány szót ejteni. Nagyon megfogott a karaktere a két főszereplőnk mellett, és szerettem volna kicsit többet megtudni a háttérsztorijáról és hogy végeredményben hogy került a szeméttelepre, mikor értelmes, okos, talpraesett lányként volt feltüntetve.  Kicsit több jöhetett volna belőle és Maikból, de az író a fantáziánkra bízta a végkifejletet ilyen módon. :)

A bíróságon nagyon izgultam értük, nem volt tiszta előttem pontosan mi fog történni velük, és valljuk be, Csikknek nem is végződött olyan fenomenálisan a kaland. :/

Az anyuka karakterét emelném még ki, mint olyan. Az alkesz szereplők általában ingerlékenyek, vagy olyanok, akik nem tudnak nagyon semmit az őket körülvevő világukról… nos, Maik anyja nem ilyen alkesz volt. Sokkal inkább tűnt úgy néha, mintha az apa lenne az, aki már pár sört legurított a nap
folyamán.

Alapvetően szuper könyv, ezért bátran mondhatom, hogy:

ÉRTÉKELÉSEM

10/10 :)

Még néhány idézetet emelnék ki:

Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.

Soha nem tudom hogy kell ezekkel az emberekkel szót érteni. Kertészként dolgozott nálunk régebben egy indiai fickó, de aztán anyagi okokból le kellett mondani, és vele is ugyanez volt a helyzet. Kínos. Teljesen normális emberekként kezelem őket, de ők úgy viselkednek, mint az alkalmazottak, akik arra vannak, hogy eltakarítsák a szart, és tényleg pont erre vannak, de én azért mégiscsak tizennégy éves vagyok. A szülőknek nincs ezzel gondjuk, és ha ők itt vannak, nekem sincs gondom velük. De ha kettesben maradok a vietnami csajjal, úgy érzem magam, mint Hitler. Majdnem kitépem a porrongyot a kezéből, hogy nekiálljak törölgetni. 

Új téma :D

Sziasztok!

Mint az előző bejegyzésben ígértem teljesen átszabtam a blog kinézetét, és szerintem marha jól sikerült!
Gondolkoztam rajta, hogy esetleg írok egy teljesen egyedi HTML-t, de igen hamar elvetettem az ötletet, informatikus tudásom befuccsol ott, hogy átírogattam ezt :D

Szeretném részletezni, de előbb bemutatom az oldalt ahonnan a csodálatos alapomat szedtem :)
https://btemplates.com/2015/blogger-template-volemos-juntos/

Nagy örömmel konstatáltam, hogy szerkeszthető sablont sikerült beszereznem, ami ráadásul ingyenes is, a gooyaabitemplates-ről szedtem többször, de azokat sajnos a Blogger szerkesztőfelülete nem támogatja, pedig ott is csodaszép ingyenes (!) munkák találhatók.

Legeslegelőször a gyönyörű fejléc fogott meg, aztán a legördülő menü, és végül az egész sablon, baromi jól meg van tervezve :D

Amiket én állítgattam az a cursorkövető, amit egy html kódokat tartalmazó oldalról másoltam, valamint a linkeket, betűtípusokat, fejléceket és hasonlókat állítottam át.

Később még talán dolgozok rajta valamicskét, egy-két fejlesztést fogok nyomni, de alapvetően szerintem már így is szép és használható a felület, remélem nektek is tetszeni fog. 

Lovecraft 4: Rettenetes helyettes

Sziasztok! :D
Ma még egy bejegyzéssel gazdagítom a blogot, ezúttal egy sorozat jelenlegi utolsó kötetével.

Szerző: Charles Gilman

Könyvcím: Rettenetes helyettes

Kiadó: Ventus Libro

Kiadási év: 2016

Sorozat: Titkok a Lovecraft suliból 

Fülszöveg: A ​Titkok a Lovecraft suliból hátborzongató sorozat egy kísértetjárta általános iskoláról, ahol szörnyek barangolnak a termekben, titokzatos fény dereng az ajtók mögött, és különös átváltozások zajlanak a szemünk előtt.

A hetedikes Robert Arthur csak egy dolgot akar: beilleszkedni az új iskolában. Ám a hely zsúfolva van szellemekkel és természetfeletti lényekkel. Mit tehet egy diák ilyenkor? Kérjen segítséget a tanároktól? Néhányan közülük álruhás szörnyetegek! Vagy keressen az osztálytársai között valakit, akiben megbízhat? Közülük is sokan átváltoznak! Ha Robertnek és barátainak sikerülne kiderítenie az igazságot a Lovecraft Általános Iskola titkos történetéről, rájönnének, ki vagy mi áll a rejtélyek hátterében.

A Titkok a Lovecraft suliból minden kötetének fantasztikus, átváltozó borítója van. Egyfelől nézve az iskola helyettes tanárát ábrázolja fordítsd el, és máris förtelmes démonná változik. Gyűjtsd össze a sorozat részeit, és minden kötettel egyre közelebb jutsz a Lovecraft suli rejtélyéhez. Mintha csak saját, kísértetjárta könyvtárszobád lenne.

Véleményem:
A sorozatot továbbra is hatalmas limonádéhorrornak tartom, olyan borítókkal, amik főként azokat a gyerekeket, akiknek a külső a mindenük tökéletesen meg lehet fogni. Az illusztrációk is csodálatosak, a külcsínre egy rossz szavam sem lehet. Azonban a belső tartalmakkal már meggyűlik a kritikus baja. :D
Ugyanis nem tudom hova tenni. Szépen megfogalmazott sorok, még a kiadó is szinte nyomdahiba nélkül dobta a piacra a sorozatot, azonban hiába minden okos trükk, amit Gilman bevetett, ez a sorozat még mindig nem mond nekem túl sok mindent.
A felvezetés olyan, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, a leírások, jellemzések, csattanók mind a helyükön vannak, de mégis olyan, mintha egy sablon alapján dolgoznánk.
Egy egyszerű diáktörténet megdobva pár szörnnyel és egy bizarr másik dimenzió elmélettel (hozzáteszem ezek egyedi részei a könyvnek, de valahogy az "egyszerű diáktörténet" elrontja mindazt, amit a Tillinghast kastély rejtelmei nyújthatnának).
Talán azért érzem így, mert nem én vagyok a megcélzott korosztály, ez a könyv legjobb esetben is csak 10+ besorolást nyerne, de inkább 7+ szerény személyem szerint, ami egy "horror" történetnek igencsak megtizedelheti a "félelemfaktorát".
Mégis azt mondom, hogy a többi könyv szerintem gyengébb volt ennél, ez mindenképp szebb felvezetéssel, jobb történetkidolgozással rendelkezett. Azt hiszem az író is fejlődött a "Démon tanár úr" óta. :)

Értékelésem: 7/10

Sorozatokra kattanva: Tündérkönyv

Sziasztok!

Megint kicsit elmaradoztam és szerintem szokásommá fog válni, hogy csak hónaponta írok, de akkor többet. :)
Igazából rá kellett jönnöm, hogy ezeket a véleményeket nagyon jó visszaolvasnom, azt hiszem ezt a blogot is csak magamnak vezetem :o
Na de lássuk a mai nap egyik nyertesét, ami nem más, mint a Balszerencsés tündérmese harmadik kötete, a Tündérkönyv! :D
Ilyenkor régebb óta vezetett blogok szoktak csatolni korábbi cikkeket a sorozat előző részeiről, de sajnos nekem még ez a lehetőség nem adatott meg.
Erről jut még eszembe: azt hiszem hamarosan újabb design fog előkerülni a tarsolyomból, meguntam ezt is, pedig nem volt olyan csúnya.

Szerző: Chanda Hahn

Könyvcím: Tündérkönyv

Sorozat: Balszerencsés tündérmese

Kiadó: Maxim

Kiadási év: 2016

Fülszöveg: A 16 éves Mina Grime rendületlenül küzd a családját sújtó átok ellen, és próbál pontot tenni a kalandos mesék végére, de úgy tűnik, belefáradt. Úgy dönt, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a küldetéseket, amiket a Történet kitalál számára. Ám egy hirtelen tragédia mindent megváltoztat. Mina rájön, hogy nem kerülheti el sorsát.Épp próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja Minát. Így a lánynak nincs más választása, mint az, hogy minden veszélyt vállalva engedelmeskedik. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét. Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt. De ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor valami igazán értékes dolgot ellopnak Minától, magának kell küzdenie a mesebeli gonoszok legerősebbjeivel. És eközben olyan döntéseket kell meghoznia, amik a szerelmét és az életét is veszélybe sodorhatják.

Véleményem:

Ez a könyv az előző kettőhöz képest sokkal jobb volt, kellemes csalódás ért olvasás közben, jobban ki voltak benne dolgozva a történetek, veszélyesebb helyzetekbe kerültek, valamint Mina is okosabb, értelmesebb lett, érettebbé vált a feladatokra. 

Sel karaktere nagyon tetszett, az önfeláldozó sellő, aki a végsőkig segíti a főhőst akkor is, ha tudja hogy mindenképp meg fog halni.

Nagyon szép jelenetek voltak benne, sok leírással, ami tetszett, főleg Tündérföldön. Kicsit új megközelítést kaptak a mesebeli karakterek, kicsit újított az írónő a klasszikusból.

Jared és Teague története pedig egy kicsit az én szívembe is belemart, olyan csattanó volt a kötet végén, hogy azt már alig lehet kivárni.

Pedig valószínűleg sokat kell még várni a következő rész megjelenéséig, a kiadó nem túl gyors de nem is olyan lassú ilyen téren.

A Stilskinek kifejezetten tetszettek, furcsa hangulatot teremtettek az eseményszálon.

Tetszett az is, hogy a könyv végén a filmet is "Tündérkönyvnek" hívják, egészen jót mosolyogtam rajta.

Sok mindent kiderült ebből a részből, de nem elég minden, még mindig vannak hatalmas kérdőjelek.

Nem mondom hogy rossz könyv volt, de sokkal jobbak is vannak a kategóriában.

Kicsit igazságtalannak tartom/tartottam a végét, kíváncsi leszek a fejleményekre.

Értékelésem: 6/10

Függőségek, drog, igaz történetek: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Ilyen tanulmányokat mindig is szerettem olvasni, egyik pillanatban még a fülszöveggel szemezek, a másikban már az utolsó sorokat rágcsálom. Hopp, kiolvastam! :D

Ezzel is így jártam. Nem volt mindennapi, azt meg kell hagyni. Sok megrendítő történet volt benne, de olyanok is, amik szinte már mindennaposak. Jó, tudom, nem ez a megfelelő szó, de néhány történettel tényleg nap mint nap találkozhatunk az ismeretségünkben is.

Könyvcím: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Szerzők: Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadási év: 2013

Fülszöveg: Minden ​fiatal és minden szülő számára katartikus élmény, amikor valaki tizenévesen, először tűnik el egy hétvégi éjszakában. Nem végleg, csak reggelig. De vajon mi történik vele? Merre jár? Kikkel találkozik? Mibe keveredik? Drog? Játék? Alkohol? Szex? És mi lesz másnap, amikor előkerül? A két fiatal újságírónő Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia a tinédzserek életének rejtett világába ad betekintést Tudom, mit csinál a gyereked, szombat éjjel! című riportkönyvükben. A nagy vihart kavart Egyetemista lány támogatót keres és a Hölgy alkalmi kísérőt keres szerzőpárosa a városi éjszaka, a drogok, a függőségek, a fiatalkori játékszenvedély, a reggelig tartó partik világába enged betekintést, abba a világba, amelyben könnyű elveszni, és nehéz belőle kitalálni. Mitől lesz bulimiás vagy szexfüggő egy fiatal lány? Hogyan válnak értelmes fiatalok drogtámadás áldozatává? Hogyan tekintenek szüleikre, barátaikra? Hogyan használják a Facebookot, és mivel jár lájkfüggőségük? Sok fiatal magára ismerhet ebben a szókimondó, helyenként megrendítő könyvben, a szülők pedig megérthetik, micsoda veszélyek leselkednek minden tizenévesre, ebben a vad, illúziók nélküli, kegyetlen világban.

„Sok szülőtől hallottam a kérdést, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor be kell avatkozni, amikor cselekedni kell? A rengeteg tinivel folytatott beszélgetés komoly tanulságra vezetett rá. Nem beavatkozni kellene, hanem eleve figyelni rájuk, ismerni őket, mert akkor azonnal feltűnik a legapróbb változás is. Ha más a tekintete, ha tágabb, szűkebb a pupillája. (De ehhez a szemébe kell nézni.) Ha izzad a tenyere. (De ehhez meg kell érinteni.) Ha megváltozik az illata. (De ehhez közel kell hozzá menni.) Ha meghízik, ha lefogy. Ha nem tud aludni éjszaka. (De ehhez oda kell menni az ágyához és legalább akkor megkérdezni, milyen napja volt.) Ha ilyen a kapcsolat, akkor nem kell beavatkozni. Ha nem ilyen, akkor bizony már muszáj. És ha már muszáj, akkor gyakran már túl késő.”

VÉLEMÉNYEM

Azt hiszem ezt a könyvet felnőtteknek írták, hogy jobban odafigyeljenek a gyerekeikre. Nagyon olyan volt a hangvétel is, meg az egész leírás, de szerintem nem volt hiba elolvasnom gyerekfejjel. Már csak azért sem, mert az ilyenekből sokat tanulhat bármelyik korosztály. Az írónő(k) már az első fejezetben a legdurvább témával kezdtek, a szexuális függőséggel, és mintha a végére hagyták volna az "enyhébb" részeket. Nem azt mondom, hogy a vége már habos krémtorta lett volna, olyan fiatalokkal, akik egy nap 9:00 helyett 9:10-kor értek haza, de lényegesen könnyebben feldolgozható részek voltak azok. Mondjuk lehet csak azért, mert már azt hittük nagyobb szörnyűség nem is jöhet? :o

Szerencsére voltak olyan történetek is, amik boldogan végződtek (néhányuk elég bizarrul, pl amikor a 16 éves lány megszülte a gyereket és meg is tartották és nagyon boldog volt a babával) de akadtak jószerével visszafordíthatatlan következményekkel járó sztorik is.Sok elhagyatott, szerencsétlen gyerek volt a könyvben, habár én találtam hálátlanokat is jócskán. Néhány történetet elő tudok idézni a könyvből, jól beleégtek az elmémbe, de néhány dolog teljesen kimaradt. Tiszteletem a szerzőknek, nem lehetett egyszerű ennyi embert összegyűjteni, habár amikor egyet felkerestek, akkor rendszerint jött a többi is. Nekem viszont egy kicsit sablonosan mentek a történetek, név, bűn, következmény, megoldás (ha volt). Éppen ezért bármennyire gyorsan végeztem vele, nem volt minden rész olyan érdekes a számomra. A könyv végén vannak ellenpéldák, aztán egy pszichológussal folytatott beszélgetés (ez fontos volt, de nekem nem igazán jött át) és egy "rövidítés-tár" inkább szülőknek, mintsem gyerekeknek.

ÉRTÉKELÉSEM 10/7

Németek, Lebensborn, embertenyésztés: a MAX erről szól

Ezt a könyvet már elég régen el szerettem volna olvasni, ugyanis minden Magasfeszültség könyvet el szeretnék, de nem volt hiábavaló, én úgy érzem. :)
Nagyon megrendítő könyv, csak erősebb idegzetűeknek ajánlott, de azoknak meg különösképp.

Szerző: Sarah Cohen-Scali

Könyvcím: Max

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2015

Fülszöveg:„1936. ​április 19. Hamarosan éjfél. 
Azt akarom – ez eljövendő életem legelső vágya –, hogy április 20-án lássam meg a napvilágot. Mert ez a Führer születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjeként tekint majd rám. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralni fogja a világot. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Aki törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!”
Max, aki a történet során a szemünk előtt cseperedik fel, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint „ideális” édesanyját génjei és fizikai adottságai alapján választották ki a náci tudósok, csakúgy, mint az édesapját. Max azonban semmilyen kapcsolatot nem ápolhat szüleivel (anyjától is elválasztják abban a pillanatban, ahogy ez lehetséges), hiszen feladatuk mindössze annyi, hogy életet adjanak Németország új, „felsőbbrendű” gyermekének.
Közel 20 000 gyermek fogant és született meg e program során.
Sokkoló, mélyen elgondolkodtató történet, mely nevetésre készteti az olvasót a megrázó sorok között. Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján. Igazi Magasfeszültség!
Sarah Cohen-Scali 1958-ban született. Több tucat regény és novella szerzője, őt tartják az egyik legnépszerűbb francia ifjúsági írónak. A Maxot elsősorban fiatal felnőtteknek szánta, ezért megragadó, mégis könnyen érthető stílussal teszi „fogyaszthatóbbá” azt a nehéz témát, mely a korosztály számára elsősorban tankönyvekből ismerhető: a gyűlölet lehetséges forrásait, a politikai ideológiák veszélyeit és közös, európai történelmünk egyik legsötétebb időszakát.

VÉLEMÉNYEM:

Ennyire szívhez szóló könyvet talán még soha nem olvastam.
Először kifejezetten idegesített Konrad náci eszménye már a megszületése előtt is.
A későbbiekben ez felerősödött, majd elhalt végleg.
Kifejezetten jót tett neki a Lukassal való találkozás, ami tényleg sok meglepetést tartogatott. Sok kegyetlenség van itt leírva. Azt kívánom, hogy bárcsak hamis lenne. Hogy az egésznek egy fiktív világban kellene játszódnia… de nem, ez sajnos a valóság volt abban az időben.
Gyakran elgondolkoztam rajta, hogy mi lett volna velem abban az időben. Egy német, lengyel, esetleg zsidó lány helyébe képzeltem magamat, és végigjátszottam az esélyeimet.
Az írónőnek hatalmas gratulációm, hatalmasat alkotott. :)
Az a fénykép pedig pont a megfelelő pillanatban került napvilágra, bevallom, soha nem gondoltam volna előtte így a nőre.
A Lebensborn programról még annyit, hogy ezelőtt még csak futólag hallottam róla. Sokkal jobb volt így megismerni a dolgok rideg, kemény valóságát, mint esetleg egy történelemkönyvből.
Ma pedig az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit olvasok, azt hitte a „Bábel” az, Leiner Laurától (a könyvborítóból ítélte ezt meg, pedig nevetséges :'D) és nagy vonalakban fel kellett neki vázolnom a történetet. Később még egyszer megkérdezte, hogy mi volt a címe. :D azt hiszem ő is el akarja majd olvasni.
Annyit még, hogy a végszóban leírt szakirodalmaknak bizonyára utána fogok nézni, pedig ilyet még soha nem tettem. Ez a könyv megmaradt, szívet tépett, elindított valaminek az útján. Köszönöm.
Egyébként még annyit, hogy az írónőnek van még egy könyve, amit majd el szeretnék olvasni szintén, ugyanis annyira őszintén, kertelés nélkül ír, amit majdhogynem még nem tapasztaltam könyvekben.
Remélem még több könyv fog íródni a témában, akár a szerző tollából.

ÉRTÉKELÉSEM: 10/10

Különcség, elfogadás, szegénység: Magas cé és jobbhorog

Sziasztok!

Őszintén szólva már nagyon régen nem írtam bejegyzést, amit sajnálok is kicsit, de mostanában minden feltolódott, szinte levegőhöz alig jutottam a nagy hajtás közepette. Most sem mondhatom magamat időmilliomosnak, de talán azárt ezt a cikket még meg tudom írni :)

Nos, akkor azt is leszögezném, hogy a könyvet már hónapokkal ez előtt olvastam és nem is tudom, hogy megéri-e megírni ilyen időtávlatból ezt az értékelést. Általában akkor szoktam, amikor elolvastam. De az igazat megvallva nagyon elhanyagoltam már ezt a blogot, ideje újra belendülni.

Könyvcím: Magas cé és jobbhorog

Szerző: Arne Svingen

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2014

Fülszöveg Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.

Véleményem: Bart egy nagyon szerethető karakter akkor is, ha egy olyan házban él, ami tele van drogosokkal, a legjobb barátja egy olyan pasas, aki lop, csal és hazudik, és nincs hova tartoznia. Talán ezért szerettem meg a karakterét, nagyon olyan, mint én. Nem akar a körön kívül tartozni, de benne sem érzi magát otthon.
Boxol és operaénekes szeretne lenni. :)
Eredeti, és ez tetszik. Van a könyvben néhány hirtelen fordulat, és igazából néhány karakterre nagyon tudtam haragudni, mint pl. Adára és Bart anyjára, de a nagymama pedig egy olyan karakter volt, aki nagyon a szívemhez nőtt.
Végeredményben ez akár valós történet is lehetne. De az a jó, hogy a végén mindenki elnyeri a kijáró boldogságot. Nem, nem nevezném happy endnek, mert közel sem boldog befejezés, nem lesz kacsalábon forgó aranypalota a kerek erdő közepén csupa erdei állatkával, de mindenkinek egy kicsit jobb lesz. És így tökéletes. És akkor még a kedvenc idézetemet is szeretném kiírni belőle:

– Eltört az állkapcsom és egyebek. Hetekig nyomtam az ágyat a kórházban. De ott legalább ingyen van a drog. Varázslatos hely.

Értékelésem: 10/10