Különcség, elfogadás, szegénység: Magas cé és jobbhorog

Sziasztok!

Őszintén szólva már nagyon régen nem írtam bejegyzést, amit sajnálok is kicsit, de mostanában minden feltolódott, szinte levegőhöz alig jutottam a nagy hajtás közepette. Most sem mondhatom magamat időmilliomosnak, de talán azárt ezt a cikket még meg tudom írni :)

Nos, akkor azt is leszögezném, hogy a könyvet már hónapokkal ez előtt olvastam és nem is tudom, hogy megéri-e megírni ilyen időtávlatból ezt az értékelést. Általában akkor szoktam, amikor elolvastam. De az igazat megvallva nagyon elhanyagoltam már ezt a blogot, ideje újra belendülni.


Könyvcím: Magas cé és jobbhorog
Szerző: Arne Svingen
Kiadó: Kolibri
Kiadási év: 2014
Fülszöveg Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.
Véleményem: Bart egy nagyon szerethető karakter akkor is, ha egy olyan házban él, ami tele van drogosokkal, a legjobb barátja egy olyan pasas, aki lop, csal és hazudik, és nincs hova tartoznia. Talán ezért szerettem meg a karakterét, nagyon olyan, mint én. Nem akar a körön kívül tartozni, de benne sem érzi magát otthon.
Boxol és operaénekes szeretne lenni. :)
Eredeti, és ez tetszik. Van a könyvben néhány hirtelen fordulat, és igazából néhány karakterre nagyon tudtam haragudni, mint pl. Adára és Bart anyjára, de a nagymama pedig egy olyan karakter volt, aki nagyon a szívemhez nőtt.
Végeredményben ez akár valós történet is lehetne. De az a jó, hogy a végén mindenki elnyeri a kijáró boldogságot. Nem, nem nevezném happy endnek, mert közel sem boldog befejezés, nem lesz kacsalábon forgó aranypalota a kerek erdő közepén csupa erdei állatkával, de mindenkinek egy kicsit jobb lesz. És így tökéletes. És akkor még a kedvenc idézetemet is szeretném kiírni belőle:
– Eltört az állkapcsom és egyebek. Hetekig nyomtam az ágyat a kórházban. De ott legalább ingyen van a drog. Varázslatos hely.

Értékelésem: 10/10 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése