Ilyen tanulmányokat mindig is szerettem olvasni, egyik pillanatban még a fülszöveggel szemezek, a másikban már az utolsó sorokat rágcsálom. Hopp, kiolvastam! :D
Ezzel is így jártam. Nem volt mindennapi, azt meg kell hagyni. Sok megrendítő történet volt benne, de olyanok is, amik szinte már mindennaposak. Jó, tudom, nem ez a megfelelő szó, de néhány történettel tényleg nap mint nap találkozhatunk az ismeretségünkben is.
Ezzel is így jártam. Nem volt mindennapi, azt meg kell hagyni. Sok megrendítő történet volt benne, de olyanok is, amik szinte már mindennaposak. Jó, tudom, nem ez a megfelelő szó, de néhány történettel tényleg nap mint nap találkozhatunk az ismeretségünkben is.
Könyvcím: Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!
Szerzők: Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia
Kiadó: Bookline Könyvek
Kiadási év: 2013
Fülszöveg: Minden fiatal és minden szülő számára katartikus élmény, amikor valaki tizenévesen, először tűnik el egy hétvégi éjszakában. Nem végleg, csak reggelig. De vajon mi történik vele? Merre jár? Kikkel találkozik? Mibe keveredik? Drog? Játék? Alkohol? Szex? És mi lesz másnap, amikor előkerül? A két fiatal újságírónő Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia a tinédzserek életének rejtett világába ad betekintést Tudom, mit csinál a gyereked, szombat éjjel! című riportkönyvükben. A nagy vihart kavart Egyetemista lány támogatót keres és a Hölgy alkalmi kísérőt keres szerzőpárosa a városi éjszaka, a drogok, a függőségek, a fiatalkori játékszenvedély, a reggelig tartó partik világába enged betekintést, abba a világba, amelyben könnyű elveszni, és nehéz belőle kitalálni. Mitől lesz bulimiás vagy szexfüggő egy fiatal lány? Hogyan válnak értelmes fiatalok drogtámadás áldozatává? Hogyan tekintenek szüleikre, barátaikra? Hogyan használják a Facebookot, és mivel jár lájkfüggőségük? Sok fiatal magára ismerhet ebben a szókimondó, helyenként megrendítő könyvben, a szülők pedig megérthetik, micsoda veszélyek leselkednek minden tizenévesre, ebben a vad, illúziók nélküli, kegyetlen világban.
„Sok szülőtől hallottam a kérdést, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor be kell avatkozni, amikor cselekedni kell? A rengeteg tinivel folytatott beszélgetés komoly tanulságra vezetett rá. Nem beavatkozni kellene, hanem eleve figyelni rájuk, ismerni őket, mert akkor azonnal feltűnik a legapróbb változás is. Ha más a tekintete, ha tágabb, szűkebb a pupillája. (De ehhez a szemébe kell nézni.) Ha izzad a tenyere. (De ehhez meg kell érinteni.) Ha megváltozik az illata. (De ehhez közel kell hozzá menni.) Ha meghízik, ha lefogy. Ha nem tud aludni éjszaka. (De ehhez oda kell menni az ágyához és legalább akkor megkérdezni, milyen napja volt.) Ha ilyen a kapcsolat, akkor nem kell beavatkozni. Ha nem ilyen, akkor bizony már muszáj. És ha már muszáj, akkor gyakran már túl késő.”
VÉLEMÉNYEM
Azt hiszem ezt a könyvet felnőtteknek írták, hogy jobban odafigyeljenek a gyerekeikre. Nagyon olyan volt a hangvétel is, meg az egész leírás, de szerintem nem volt hiba elolvasnom gyerekfejjel. Már csak azért sem, mert az ilyenekből sokat tanulhat bármelyik korosztály. Az írónő(k) már az első fejezetben a legdurvább témával kezdtek, a szexuális függőséggel, és mintha a végére hagyták volna az "enyhébb" részeket. Nem azt mondom, hogy a vége már habos krémtorta lett volna, olyan fiatalokkal, akik egy nap 9:00 helyett 9:10-kor értek haza, de lényegesen könnyebben feldolgozható részek voltak azok. Mondjuk lehet csak azért, mert már azt hittük nagyobb szörnyűség nem is jöhet? :o
Szerencsére voltak olyan történetek is, amik boldogan végződtek (néhányuk elég bizarrul, pl amikor a 16 éves lány megszülte a gyereket és meg is tartották és nagyon boldog volt a babával) de akadtak jószerével visszafordíthatatlan következményekkel járó sztorik is.Sok elhagyatott, szerencsétlen gyerek volt a könyvben, habár én találtam hálátlanokat is jócskán. Néhány történetet elő tudok idézni a könyvből, jól beleégtek az elmémbe, de néhány dolog teljesen kimaradt. Tiszteletem a szerzőknek, nem lehetett egyszerű ennyi embert összegyűjteni, habár amikor egyet felkerestek, akkor rendszerint jött a többi is. Nekem viszont egy kicsit sablonosan mentek a történetek, név, bűn, következmény, megoldás (ha volt). Éppen ezért bármennyire gyorsan végeztem vele, nem volt minden rész olyan érdekes a számomra. A könyv végén vannak ellenpéldák, aztán egy pszichológussal folytatott beszélgetés (ez fontos volt, de nekem nem igazán jött át) és egy "rövidítés-tár" inkább szülőknek, mintsem gyerekeknek.
ÉRTÉKELÉSEM 10/7
- Google Buzz
- Orkut
- Stumbleupon
- Delicious
- Bitacoras
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése