Könyvcím: A szemüveges szirén
Szerző: Dunajcsik Mátyás
Kiadó: Kolibri
Kiadási év: 2016
Fülszöveg: Atlanta egy apró, világvégi sziget világítótornyában él. Mikor nem Kamillával, a falubéli tanítónővel beszélget rádión vagy az apja jazz-lemezeit hallgatja, általában a tenger végtelen horizontját kémleli. Egy napon azonban különös vendég érkezik Szelesszirtre, aki olyan kalandba keveri Atlantát, amit még a kislány híres tengerész ősei is megirigyelnének…
Dunajcsik Mátyás ifjúsági regényének hősei titokzatos madarak, világjáró kísértetek és szerelmes bálnavadászok. A Szemüveges Szirént a szerző Izlandon töltött évei ihlették.
Véleményem:
Nos, ez tipikusan az a történet, aminek az olvasásakor már érzed a tengert magad körül. De nem ám azt a nyugodt, hawaii üdülőparadicsomot, hanem a vad, északi tengerek hullámait! :)
Mindig is szerettem volna egyszer kipróbálni azt, hogy milyen lenne egy ilyen kis piros-fehér világítótoronyban élni, távol a világ nyüzsgésétől, egyes egyedül. Csak én és a tenger, ugyebár. Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy ezt egy magyar szerzőtől kapom meg.
Volt benne minden, ami egy ilyen hangulathoz kellhet, még az a tipikus "tengerészparadicsom" a halál után. Élveztem.
Tetszett benne ez a dizájn, habár a leemeléskor megint egy kihívás miatt fogtam bele (kezdem azt hinni, hogy "csak úgy" már nem is olvasok). A narancssárga-lila párosítás briliáns volt, minden illusztráció megragadta a lényeget, a hangulatot, a pillanatot. (talán kivételt képez ez alól a faláda, piros felirattal, amit szintén lilában rajzoltak meg). Külön köszönet tehát Gilicze Gergőnek.
Atlanta személye elragadó volt, a rövid, fekete hajjal, nagy, fémkeretes szemüveggel és azzal a csodálatos narancssárga esőkabáttal. Tipikusan az a minden lében kanál, de mégis számkivetett karakter. Teljesen át tudtam vele érezni.
Nem tudom, hogy meddig dicsérjem még a könyvet, egyszerűen fenomenális volt!
A jazz számok igazi klasszikusok voltak, ha úgy vesszük kuriózum gyerekkönyvekben. Igazán jó lépés afelé, hogy a gyerekeket is megismertessük a régi, eredeti zenékkel. (mellesleg láttam valamelyik értékelésben molyon, hogy valahol ezek a számok össze vannak gyűjtve, mert vetek majd egy pillantást rá, mert bevallom nekem sem ugrott be minden).
Azt akarom még megemlíteni, hogy a könyv alig ment túl a 100+ oldalszámon, az összes illusztrációval együtt, de mégis elég sok időmbe telt végigolvasnom. Nem untam, vagy ilyesmi, fogalmam sincs, hogy miért. Ez is az egyik nagy titka Dunajcsik Mátyásnak, azt hiszem.
De most azt hiszem ennyi éppen elég volt a könyvről, lássuk az értékelésemet.
Értékelésem: 8,5/10
(U.i.: most biztos csodálkoztok rajta, hogy miért csak ennyi, ha így körberajongtam a könyvet, de a válasz egyszerű: a nagy kedvenc 10/10-es könyveimhez azért nem ért fel) :>
- Google Buzz
- Orkut
- Stumbleupon
- Delicious
- Bitacoras
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése