Ezt a könyvecskét annak idején a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kaptam, amikor a Janikovszky Éva Meseíró Pályázatra küldtem be munkámat. A hely amúgy önmagában is csodálatos, ez pedig egy kedves emlék onnan. Emlékszem a hazafelé tartó három órás út alatt ki is olvastam.
Szerző: Horváth Péter
Könyvcím: Kamarambó, a Senki Fia
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadási év: 2008
Fülszöveg:
Nagy az izgalom a gyerekszoba régi, ütött-kopott játékai között: hamarosan megszületik a Herceg, és kedvenc játékot választ magának. Vajon melyikük lesz a szerencsés? Az autó nélküli autóversenyző? A sítalpas majom? A törött lábú gipszkatona vagy a hatalommániás keljfeljancsi? A szőke és kissé felszínes Szalvéta kislány? Talán a tüzesvérű Néger Baba? A játékok elszántak, a harctól sem riadnak vissza a siker érdekében. Csak egyvalaki akad közöttük, aki nem vesz részt a csatározásban: Kamarambó, a posztóbaba. Ő inkább azt szeretné kideríteni, miért született a világra. Úgy tűnik, a válasz a gyerekszoba falain túl vár rá, valahol a padláson, vagy még magasabban…
VÉLEMÉNYEM
Varázslatos mesének tartottam akkor is, most is. Tipikusan olyan könyv, ami egy kisgyereknek is olvasható ugyan (bár nem biztos hogy élvezni fogja) de a nagyoknak is legalább olyan tanulsággal szolgál. Több felnőttvicc volt benne, habár olyan rejtett formában, hogy csak a tüzetes szemlélődőnek tűnik fel a dolog. Leginkább A kis herceg-hez tudnám hasonlítani műfajilag és tartalmilag. Kicsit kifacsart, nagyon új és egyedi. Kamarambó volt a legtisztább karakter, és tényleg tanulságos volt ez a "játékháború" úgymond, és az ember komolyan elgondolkozik, hogy vajon mi is ilyen kicsinyes dolgok miatt harcolunk? Mindkét csoport jónak tartotta magát és lényegében egyikük sem volt az.
ÉRTÉKELÉSEM
10/8
Könyvcím: Kamarambó, a Senki Fia
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadási év: 2008
Fülszöveg:
Nagy az izgalom a gyerekszoba régi, ütött-kopott játékai között: hamarosan megszületik a Herceg, és kedvenc játékot választ magának. Vajon melyikük lesz a szerencsés? Az autó nélküli autóversenyző? A sítalpas majom? A törött lábú gipszkatona vagy a hatalommániás keljfeljancsi? A szőke és kissé felszínes Szalvéta kislány? Talán a tüzesvérű Néger Baba? A játékok elszántak, a harctól sem riadnak vissza a siker érdekében. Csak egyvalaki akad közöttük, aki nem vesz részt a csatározásban: Kamarambó, a posztóbaba. Ő inkább azt szeretné kideríteni, miért született a világra. Úgy tűnik, a válasz a gyerekszoba falain túl vár rá, valahol a padláson, vagy még magasabban…
VÉLEMÉNYEM
Varázslatos mesének tartottam akkor is, most is. Tipikusan olyan könyv, ami egy kisgyereknek is olvasható ugyan (bár nem biztos hogy élvezni fogja) de a nagyoknak is legalább olyan tanulsággal szolgál. Több felnőttvicc volt benne, habár olyan rejtett formában, hogy csak a tüzetes szemlélődőnek tűnik fel a dolog. Leginkább A kis herceg-hez tudnám hasonlítani műfajilag és tartalmilag. Kicsit kifacsart, nagyon új és egyedi. Kamarambó volt a legtisztább karakter, és tényleg tanulságos volt ez a "játékháború" úgymond, és az ember komolyan elgondolkozik, hogy vajon mi is ilyen kicsinyes dolgok miatt harcolunk? Mindkét csoport jónak tartotta magát és lényegében egyikük sem volt az.
ÉRTÉKELÉSEM
10/8
- Google Buzz
- Orkut
- Stumbleupon
- Delicious
- Bitacoras
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése